Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról
280 pünkre, ma már orvoslásra várnak; de nincs senki, aki a várva-várt segélyt meghozná. Fontoljuk meg jól, miként teremthetnek újra a köz- szellemet a papságban és a népben? miként buzdíthatnák fel előbb a pásztorokat, s ezek által a hívő népet, hogy Istenért és a hitért, mind hajdan, verőket ontani s meg- halni készek legyenek ? hogy a papság erkölcseiben és szel- lemében megújulva, jó példával világoskodjék a nép előtt, és őket jóra oktassa és jóra vezesse? hogy mindnyájan lé- lekbe)) megerősödve, kétszeres elszántsággal készüljünk a harcra, amelyet az idő méhében rejt, s amely már is ki- törőbet; van! Tegyük meg a szükséges lépéseket és előkészületet arra, hogy a vihar bennünket készen találjon, és mindent előkészíthessünk, ami ily fontos összeütközésnél; amelytől függ a saját és népünk lelki üdve, elkerülhetetlenül szüksé- ges, hogy ha nem akarunk mindent kockára tenni, amit eddig építettünk! Forduljunk egymáshoz, s első sorban Istenhez, tanács- ért, sorakozzunk és gyülekezzünk, de ne ki-ki saját belátása szerint, hanem egyöntetűen járjunk el, egyesüljünk mind- nyáján egy eszményben és egy érzeményben: Krisztus sze- retetóben! A helyzetnek meg kell javulnia. Csak segítenünk kell rajta. Csak akarnunk kell! Merítsünk szent lelkesedést a múltból, vegyünk pól- dát a nagyoktól! , Valahányszor nagy egyházi férfiú vette kezébe a kor- mányt, mindig első gondja volt, hogy a papság lelki életét rendezze, lelki gyakorlatokat, különböző áhitat-gyakorlato- kát tartott, papságát buzdította és a legnagyobb áldozattal is azon volt, hogy papjai minél többször találkozzanak és érintkezzenek egymással. S a fegyelem helyre állt, a szétismert adatokat közöl, hogy a figyelmet felhívja a nemzeti zsinat veszd- Igeire. Nem is volna ez, úgy hiszszük, óhajtandó. S mi nem is ezt óhaj- tottuk. Mi csak zsinatot akarunk, bármily alakban. S ebben, úgy hisz- szűk, vele is egyetértünk!
