Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

232

joga;1 a bázeli zsinaton pedig, amely pápaellenes állás- foglalásával oly szomorú nevezetességre tett szert, plébáno- sokat, liittudósokat, sőt jog- és kánontudorokat, kanonokokat is megszavaztattak, az »egyház ősi szokása ellenére« (contra antiquam Ecclesiae consuetudinem);2 de épen ezen észrevétel mutatja, hogy ez sohasem volt szokásban és később sem tudott általános érvényre emelkedni.

7. A jelenlevő világiaknak semmi szavazati joguk nincs, csak mint néma tanúk vehetnek a zsinaton részt. »Quos obsequendi manet necessitas — mondja a Corpus Jur. Can. ■— non auctoritas imperandi.«3

Ennek is meg van történeti alapja. »Tacuit autem omnis multitudo« — mondja a szentírás4 az első jeruzsá- lemi zsinatról, mely mintaképe volt minden későbbinek. — így a későbbi zsinatokon is, pl. a 255. vagy 256-ban tar- tott karthagói zsinatról olvassuk »praesente etiam plebis maxima parte.«5 így kimutathatnák a későbbi századok folyamán tartott zsinatokról is.

De van e ténynek hitágazati oka is. Krisztus Urunk csak az apostolokat és azok utódait hatalmazta fel a tani- tásra, a hit- és erkölcselvek magyarázására, minélfogva a katholikus egyház hitcikkelyeivel merőben ellenkezik az a tan, hogy a hitágazatok meghatározásában vagy megvitatásában világiak is vehetnek részt, és ez egyenesen a protestantis- musnak és a Eebronianismusnak tanítása.

8. A nemzeti vagy tartományi zsinat hatásköre.

A nemzeti vagy tartományi zsinat — mint Fessler, a rheimsi és a trienti zsinatok határozatai alapján igen helyesen körülírja6 — feladata az Isten dicsőségének és az

1 Harduin i. m. (I. VIII. col. 222—26.)

a U. az T. IX. col. 1196.

3 X. c. 10. de Constitut.

1 Ap. Csel. 15, 12.

6 Opp. S. Cypriani, p. 697—712. — Harduin i. m. T. I. col. 159—80.

3 Conc. Rém. 1583. c. 28. Harduin i. h. T. X. col. 1304. — Conc. Trid. ses. 24. c. 2. de ref.