Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
4. Felhozzák, hogy a főpapoknak kötelességeik volt a végváraié föntartása céljából bizonyos arlófólót fizetni. Már ha — így okoskodnak — a főpapi vagyon nem állami tulaj- dón, ezen adó fizetésére nem lettek volna kötelesek, mert egyetlen király sem bír arra joggal, hogy tisztán egyházi javakat kötelezzen háború-költségek fedezésére. — Ha ezen utóbbi okoskodáshoz ragaszkodnak, akkor most sem volna szabad megadóztatni a templom- és misepénztárakat. De nézzük azt is. mit szól ehhez a történelem ? A honvédé- lemre a XVIII. század elejéig legnagyobb részt a főpapok és főnemesek voltak kötelezve. Tehát a föntebbi okoskodás szerint a főnemesek és minden honvédelemre kötelezettnek vagyona állami tulajdon. De nem ezzel akarjuk eldönteni e kérdést. Hogy egyebeket mellőzzünk: I. Lipót alatt a főpa- pok a török kiűzése után önként ajánlották föl a főpapi dézsmák tizedrészót a végvárak költségeinek fedezésére. III. Károly pedig 1719-ben XI. Kelemen pápától kieszközölte, hogy breve által kötelezze a magyar főpapságot egyes vég- várak költségeinek viseléséhez való hozzájárulásra. Hasonló értelemben adott ki utasítást XII Kelemen és XIV. Benedek pápa is. Ezek pedig mind épen arra szolgáló bizonyítékok, hogy a magyarországi egyházi vagyon egyházi tulajdon. r>. Végül arra hivatkoznak, hogy a nagyobb javadal- inak időközi jövedelmei (fructus intercalares) legtöbb eset- ben a királyi kincstúrba folytak, mi — szerintük — azt bizonyítaná, hogy az egyházi javak állami birtokok. Ámde a régi magyar királyok: sz. István, III. Héla1 rendeletéi szerint a nagyobb egyházi javadalmak időközi jövedelmei egyházi célokra lettek volna fordítandók. II. Endre pedig az 1298: XXVI. t.-c. értelmében megtiltotta, hogy az időközi jőve- delinek más célokra foglaltassanak le; de később részint egyes főurak, részint a királyi kincstár ragadta magához. a nélkül, hogy erre határozott törvények jogosították volna föl.2 A XVI. és XVII. században kizárólag a királyi kincstárba 1 V. ö. Kollár, Hist, iuris Patronatus Hung׳, cap. 13. a V. Ö. Kazalv, i. m. 778. 1. — 210 —
