Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
203 2. A kánontörvénytárban a következő helyekre szoktak hivatkozni: a) C. 1. Caus. 12. q. 2. (István pápa apocrif levele) »Aki Krisztus és az egyház pénzét elviszi, károsít és lop.«1 b) C. 3. cod. Aki az Urnák szentelt dolgokat »az Úrtól és egyháztól... elviszi... szentségtörö.« c) 0. 5. cod. »Az Úrtól, kinek átadattak, elvonják.«2 d) C. 84. (I. 6.) in Vl-to az egyházi vagyon »patrimo- nium Christi«-nek neveztetik. 3. A trienti sz. zsinatra is hivatkoznak, mely az egy- házi dolgoknak, »quae Dei sunt«, a papok rokonai közt való elajándékozását tiltja.8 Ámde mindezen helyek nem a szoros értelemben vett tulajdonjog kérdését akarják eldönteni, mint ezt az idézett helyeknek a teljes szöveggel való összefüggése elárulja. Ugyanis ha eltekintünk a codex Justinianeustól, a többi idézett helyek mind az egyházi javak ellopásáról, profán célokra történő fordításáról beszél, s azt akarják feltüntetni, hogy ezen dolgok ellopása nem mint a profán dolgoké csak egyszerű bűn, hanem kétszeres: «) lopás, az egyház meg- lopása s így az igazságosság elleni bűn, ß) szentségtörés, Isten dicsőségének megrövidítése és így Isten, illetve a val- lásosság elleni bűn is. Ez volna annak magyarázata, hogy miért mondatik Isten is és az egyház is egyszerre az egy- házi javak birtokosának, t. i. az egyházé a tulajdonjog s Istené dicsőségének a tulajdonjog gyakorlatából származó előmozdítása, teljesebb tisztelete. Ami pedig a codex Justinianeus idézett helyét illeti, azt nem úgy kell érteni, hogy az örökösödési tulajdonjog Krisztust vagy a szenteket, hanem a részleges egyházakat illette oly célból, hogy Krisztus vagy a végrendeletben megnevezett szent dicsőségét, tiszteletét mozdítsa elő. Ez következik a teljes szövegből. S hogy ezt, — mint a római örökösödési jogból világos — Justinian császár és azon kor 1 »Qui Christi pecunias et Ecclesiae aufert, fraudat et rapit.«. ־ V. 0. c. 6. et c. 22. cod. 3 Sess. 25. c. 1. de reform.
