Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
196 annak tulajdonítható, hogy a kánontörvénytár pontosan meg- határozta ugyan, kiket illet az egyházi javak kezelése, de azon kérdésre: kié azoknak tulajdonjoga, minden kétórtel- műséget kizáró döntvényt alig találunk, és pedig azon egy- szerű okból, mert azelőtt az egyház tulajdonjoga soha két- ségbe nem vonatott. E tárgyra vonatkozó különböző véle- ményeket egyenkint fel fogjuk sorolni, előre bocsátva a leg- fontosabbat: vájjon az egyetemes egyház vagy a részlegesek, illetve egyházi intézmények-e az egyházi javak tulajdonosai? 7. Az egyházi javak jogalanya nem az egyet e- mes egyház. Komoly és tiszteletreméltó tudósok tanították, hogy az egyházi javak jogalanya az egyetemes egyház.1 Éi’veik, melyekkel vélemény őket támogatják, főként a körül forognak, hogy a jogforrásokban az egyházi javak gyakran az egyház javainak neveztetnek, a nélkül, hogy a részleges egyházak javainak mondatnának. A helyek pedig, melyekre hivatkozni szoktak, a többi között a következők: 1. A római jog a codex Justinianeus szerint2 meg- engedi a »sanctissimum catholicum venerabileqite concilium«- nak, hogy adományozás és örökösödés útján birtokot sze- rezhessen magának, concilium alatt értvén az egyházat. Van- nak, kik mondják, hogy e vagyonszerzési képesség itt nem a részleges egyházakra, hanem az egyetemesre vonatkozólag van elismerve, mert a »sanctissimum concilium« alatt mást nem lehet érteni, mint az egyetemes egyházat, különben nem neveztetnék sanctissimum-nak. Hogy mily gyenge, sőt sem- mitmondó érv ez, kitűnik onnan, hogy a) abban a korban 1 Phillips, 224. és 225. §. — Maas, Über das Rechtsubject, die Vertretung des Kirchen-, Schul- und Stift-Vermögens etc. — Moy, Archiv, tom. 4. §. 5. p. 658. — Eveit, Défensede l’immonité des biens ecclesiastiques. י L. 1. Cod. de sacros. Eccl. (I. 2.)
