Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről
85 És így tovább. Világ, célszerűség és célratörekvés, össze- esnek. Már pedig a hol célszerűség és célratörekvés van, ott értelmes rendezőnek kell lennie. Ezt a rendezőt azonban ma- gában a világban nem találjuk fel, hiszen az ember, a látható világ egyetlen értelmes lénye, még csak megismerni sem képes e nagyszerű rend részleteit, nemhogy azt létrehozná, a többi, értelmetlen lény tehát mikép irányíthatná magát célokra? Ennélfogva el kell fogadnunk egy világ fölött álló rendezőt, ki végtelenül bölcs, mert e rendet létrehozta, s végtelenül hatalmas, mert az egész világegyetemet tetszése szerint irányítja. Ez érvet sz. Tamás röviden így adja elő: «Látjuk, hogy némely lények, melyek értelemmel nincsenek felruházva, cél- szerűen működnek és hatnak, hogy az jöjjön létre, ami leg- jobb az egyénre, a fajra és az egész mindenségre nézve. E hatásukból az következik, hogy azok a lények nem esetleg, hanem meghatározott terv szerint érnek célt és működnek különböző célokra. Ámde oly lények, melyek értelemmel nem bírnak, célirányosan nem működhetnek, ha csak valaki által, aki úgy a célt, mint az elérésére vezető eszközöket ismeri s azokat igazgatni bírja, nem irányoztatnak, mint a célhoz irá- nyitott nyíl a nyilas által. Van tehát egy értelmes lény, mely a természeti dolgokat s az egész nagy természetet célhoz ren- dezi és irányozza, és ez Isten.» A célszerűségi bizonyíték ellen némelyek utalnak egyes rendetlenségekre és fogyatkozásokra, melyek a világban észlel- hetök. Ámde maga a rendellenesség felismerése jele az álta- Iában uralkodó célszerűségnek; csak ott vehető észre rend- ellenesség, ahol van megállapított rend. Továbbá a fogyatko- zások csak azt bizonyítják, hogy a világ nem a lehető leg- tökéletesebb, amint ilyen nem is lehet, mert akármily tökéletes volna, még mindig lehető volna nagyobb tökéletesség. Végre megjegyzendő, hogy sok dolgot célszerűtlennek találunk, mert célját még eddig nem ismertük s hogy egyes tökéletlenségek az összesség szempontjából helyénvalóknak bizonyulnak. Kant Immánuel is nagy tisztelettel van a céltani bizonyí- ték iránt, de azt állítja, hogy abból csak rendezőre, de nem
