Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Székely István: Kelet felé
801 Mikor jön már el az idő, amidőn már a keresztény tudomány előmozdítására is divat lesz nálunk alapítványokat tenni?! Az erre fordított pénz dúsan kamatozna. De nem a pénzhiány az egyetlen baj. Keletre pl. nem lehet menni, még ha az embernek pénze van, akkor sem. Az út egyedül vagy egy-két emberre nézve kockáztatott vállalat; azonkívül felette költséges. Egv-két magán-ember nem részesül azon előzékenységben, melyben nagyobb társaságok; azért sok- szór eredménytelenül jár. Szükséges volna tehát idönkint pl. öt évenkint Magyarországból a theologia tanárainak ilyen társas kirándulást szemezni a Keletre, melyben minden érdeklődő részt vehetne. Kormányunk bizonyára a mi számunkra is kieszkö- zölné a szükséges kedvezményeket. Az utazás rendezését bár- mely utazási iroda elvállalná. És itt nem egyszerű zarándoklatra gondolok, hanem tudó- mányos kirándulásra. Zarándoklatok gyakran mennek Keletre; de ezek rendesen csak a szent helyek látogatására fektetik a fő súlyt. Meglátogatják még Kairót, Alexandriát, esetleg Suezt, s ezzel készen vannak. Ily utazás theologusokat, kivált bib- likusokat ki nem elégít. Nekünk a szent helyeken kívül meg kellene látogatnunk a tudományos érdekességü helyeket: tehát érinteni Athént, időzni Alexandriában, főleg Kairóban; meg- látogatni a gúlákat, Felső-Egyptomot, Suezt, a Sinai félszigetet^ Jeruzsálemet, Bethlehemet, a Holttengert és a Jordánt, a Genezáreth tava környékét, esetleg a Libanont és visszatérőben Konstantinápolyi s Trója nyomait. Még hozzá mindenütt gondoskodni kellene tudományos magyarázatokról, vezetésről, a régiségek hozzáférhetőségéről. Azt hiszem ki lehetne eszközölni mindenütt a konzulátusok és a tudományos intézetek vagy testületek támogatását. Az ilyen kirándulásnak azután volna haszna, kivált a bibliai tudományok terén. Ha lenne valami a theologiai tanárok országos kongresszu- sából — amit nagyon szükségesnek tartok, — itt meg lehetne beszélni egy ilyen keleti utazás tervét is. S talán egy két év alatt nyélbe lehetne a dolgot ütni, ha mások is helyeslik tervemet. Nagyvárad. De. Székely István. 51 »Hittudományi Folyóirat» 1S95.
