Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A szerkesztő megjegyzése Végh Kálmán úr cikkére s Gerely József «Képes Bibliájának» ismertetése
789 bölcseség haladt az emberiség nevelésében, az üdvösség öko- nómiájában. Ugyanazon mód ez, amelyen Krisztus Urunk és az apostolok tanítottak. Arra a kérdésre, ki az én felebará- tóm, az isteni Mester nem azt felelte «minden ember», hanem elmondta az irgalmas szamaritánus történetét. Az adott körülmények között ez az egyedül helyes és célravezető eljárásmód. Ha a két alsó osztálynál ily eljárásmódot alkalmazunk, a továbbiaknál már aztán könnyű lesz azt megfordítani és a kátéigazságok tárgyalása közben a már ismeretes bibliai pél- dákkal illusztrálni, szemléltetni és bizonyítani. Csak miután a gyermek a valláserkölcsi igazságokkal szemléltető alakban megismerkedett, lehet vele amaz igazságokat szisztematikus módon, azaz káté-alakban megismertetni és tárgyalni. A har- madik osztálytól kezdve tehát a biblia a káté érdekében a háttérbe kénytelen vonulni, s a káté foglalja el az első helyet. A biblia ezentúl már a — mindenesetre mellözhetlen — segédeszköz színezetét ölti fel. Segédeszköz, mely nélkül a káté-oktatás holt, színtelen, erőtlen s nem gyümölcsöző. Ha mindezek után a káté és biblia egymáshoz való viszo- nyát röviden akarjuk jellemezni, azt mondhatjuk, hogy a biblia a katekizmus úttörője, a biblia a fa, a káté a gyümölcse, a biblia a test, a káté a lélek, mely a testben lakozik.» Az én nézetem szerint a Gerely eljárásának előnyt kell adnunk a másik fölött, mert jobban simul a gyermeki érte- lem fokaihoz s eredményesebben szolgálja a keresztény hit- tanítás fö célját, mely kifejezetten, határozottan és mindenek felett a hit- és erkölcstani igazságok megismertetése. Még egy másik jelentős eltérés is van Végh és Gerely közt. Míg ugyanis az előbbi egy, 4—5-féle betűvel nyomta- tott tankönyvvel, addig Gerely rendszere külön tankönyvet kíván az I—II., külön a ill. és ismét mást a IV. osztály szá- mára. Hogy melyik a helyesebb, a felöl én kétségben nem vagyok. Én a gyermekre nézve nagyon furcsának tartom a különböző betűkkel nyomtatott tankönyveket, melyeknek egyik betüfaja szükséges, a másik faja elmarad, stb. A koncentrikus tanmenetet, melyet minden jeles hitoktató és maga a püspök-
