Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

778

Szép, képes bibliákat kell kiadni, melyekben olyformán adatnak elő a szent események, mint a Sehuster-Holzammer- féle Bibliai Történetek Magyarázatában. Hittani tárgyú beszély- kéket kell Írni, melyek azon mükifejezéseket használják, mint a tankönyv s az ott tárgyalt erények és bűnök értelmező példái legyenek.

Nagy fontosságúnak tartom azt az imakönyvet is, melyet a gyermek kezébe adunk. Ha az iskolán kívül, tehát a tem- plombán s majd az életben imádkozik a gyermek, e könyv lesz a tanácsadója, áhítatának tolmácsa. Minden szükséges- nek meg kell tehát benne lenni és, mert ez idő szerint e tekintetben történik a legnagyobb mulasztás, minden izében ismernie kell a növendéknek lelki éléstárát vagy gyógytárát. Legyen azért az imakönyv illusztrált olyformán, hogy a képek a miséző pap mozdulatait tüntessék fel. Tartalmazzák a szűk- séges imákon és énekeken kívül az iskolában meghonosítható áj tatosságokat, társulati szabályokat és a fiúk számára írt imakönyvek a minisztrációt; mert nem árt, ha mindkét nem számára külön imakönyvet írunk elé. E kisebb imakönyvön kívül egy nagyobbat is kell szerkeszteni a fentebbi alapelvek szerint, de ez már az élet számára legyen írva s a tanító örök kincse legyen, mint a hittan és a felsőbb osztályos növendékek használják.

Ilyen segédkönyveket óhajtanék az említett hittan mellé.

ß) Lássuk most már mi lenne a teendő a tanerőket ille- töleg. Mert van ám teendő e tekintetben is bőven. Hazánk- ban ugyanis hitoktatásról ez idő szerint még csak alig be- szélhetünk. Sok történt, kétségtelen, az újabb időben. De a nép nagy részének gyermekei csak szórványos, hézagos, felü- letes, szakképzettséget jobbára nélkülöző hittanitásban része- sülnek. A lelkipásztorok, ha bemennek is az iskolákba, sokan ezt is ritkán tehetik s ekkor is nem tudják, vájjon az elő- haladásról gyözödjenek-e meg, vagy pedig magyarázzanak valamit. A tanítók jobbára nem érzik magokat kötelezve a hittanításra és legfölebb az értéktelen szövegemlézésre szorít- koznak. Városi helyeken jobbára úgy agyon van terhelve a hitoktató, hogy becsülettel betölteni csakis szervezete agyon-