Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

765

ץ) oly beosztású, szerkezetű, nyomású legyen a tankönyv, hogy a föltétlenül megkövetelendő concentricus módszert még az utolsó zúgiskola mestere se legyen képes mellőzni;

S) az a) ß) y) elvek szerint megszerkesztett tankönyv hazánk műveltségi osztályai szerint úgy bővítendő ki vagy vonandó össze, hogy a falusi gyermekek és tanítók megold- hatatlan feladattal ne találják magokat szemben, a városiak pedig ne legyenek kénytelenek holmi csekély terjedelmű könyvvel kezökben a tárgyat is kicsinyelni;

s) végre különös gond fordítandó a tankönyv kiállítására, illusztrálására úgy, hogy külső alakja folytán is a legszebb és legkedvesebb könyv legyen a hittan a növendék táskájában. Tárgyaljuk ezeket a szempontokat egyenkint. a) A biblia és káté a legszervesebb összefüggésben legyenek egymással, mert manapság a tankönyvek sem így szerkeszt- vék, a hittanitással foglalkozók se igen értenek hozzája és két heti órán keresztül nem egy, de sok esetben, egyszer a ká té másszor a biblia szerint tárgyalják ugyanazt — elveszteget- vén az időt. megunatván a tárgyat. Igen, de hogyan történ- jék ez?

Mielőtt a választ megadnám, okvetetlenül szükséges visszatérnem a bevezetésemben felvetett azon kérdésre: milyen viszonyban állanak a káté és biblia egymással ? Amint erre nézve meggyőzöleg sikerült megadnom a választ, olvasómat egyúttal meg is nyertem ügyem számára.

A kereszténység őskorában s azután is a későbbi időkben, mondhatnám az új korig, a bittanítás alapját a biblia képezte olyformán, hogy az evangéliumi szakaszok történelmét magya- rázta az igehirdetö pap és exegeticus vagy hogy pedagógiai nyelven szóljak: historico pragmatikus modorban ott fejtette ki a hittani vagy erkölcstani tételt, ahol épen kínálkozott. Ezen felfogás alapján készültek hajdanta a homiliák, későbben az evangéliumokat magyarázó postillák. A trienti szent zsinat után a Catechismus Romanus mintájára időközönként új káték jelentek meg, melyek a régiek irányával szakítva, bármilyen kitűnőek voltak legyen is különben, szárazon tárgyalták az örök igazságokat, de nem annyira a gyermekek, mint inkább a