Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

764

az Alföld vagy felvidékek annyi nagy városára alkalmazható ma már a «Parvuli petierunt panem», közmondássá vált, bibliai ige.

Körülbelöl ez elemi hitoktatásunknak jelenlegi állapota. Szomorú kép bíz ez, de tényeket akartam elsorolni, hogy a gyógyszer után vágyakozást minden olvasómban felkelthessem.

2. Az elemi hitoktatás gyógyszerei.

a) Foglalkozzunk mindenekelőtt a tankönyv kérdésével mely legfontosabb és régóta megbeszélés tárgyát képezi. Mind- azon törekvések, melyek eddig az elemi iskolai káték és bib- liák javítására irányultak, mindössze a könyvecskék szövegét vették birálat alá vagy pedig tartalmukat; az elsőt, hogy a nehézkes thelogiai definitiókat érthetőbbekké tegyék; a másodi- dikot, hogy gvakorlatiabbá változtassák a közölt tananyagot. Az alak azonban a régi maradt, vagyis követték a Deharbe-féle káték felosztását és egy lépés sem történt az iránt, hogy a káté és biblia szervesebb összefüggésbe hozassék egymással. Sem az a szem- pont nem lön kellő figyelemre méltatva, hogy a püspöki tan- terv által megkövetelt concentricus módszer, mely szerint minden osztály vagy csoport, ha nem végez is el egy-egy tankönyvet egészen, de azért az illető tankönyv minden részé- böl összealkotott egészet tartozik végezni, tehát a káté mind a három cikkelyét s a biblia mind a két szövetséget át tar- tozik tanulni főbb pontjaiban, mondom, ez a concentricus módszer akarva nem akarva is érvényesüljön.

Eszerint tehát a különféle reformeszmék dacára is csak ott vagyunk, ahol eddig voltunk. Részemről oly tankönyv meg- írását látom szükségesnek, melyben

a) a biblia és káté a legszervesebb összefüggésben legye- nek egymással annyira, hogy azokat a hitoktató és tanító egyáltalán ne választhassa széjjel, mert ha a két tárgy szerves összefüggésbe hozatalát jövőben is csak a szakképzettségre bízzuk, száz év múlva is ott leszünk, ahol most vagyunk;

ß) a tankönyv szövege ugyanazon tárgyat ne mondja el kétszer, hogy a tanuló egy munkával tanulhassa be a szűk- séges igazságokat;