Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
648 eléje terjesztett esetet dönt el; amely eset abban állott, hogy a leirat címzettjének püspöki jogelődje minden cím biztosi- tása nélkül aldiaconussá szentelt egy ott megnevezett sze- mélyt; III. Ince meghagyja a püspöknek, hogy a felszentelt egyházi személyt minden szükségesekkel lássa el mindaddig, amíg a fölszentelt nem nyer megfelelő javadalmat.1 Közvetve ezen elv nyer kifejezést VIII. Bonifác pápának azon leiratában, amely a Liber Sextusnak ugyancsak a clerus- ról szóló 3-ik könyvében, a 4-ik cím 37־ik fejezetébe van föl- véve —, s mely közvetetlenül azon fontos és érdekes jogi kérdést oldja meg, hogy kit terhel a köteles ellátás szolgáltatása azon esetben, amidőn a fölszentelést nem maga az illetékes ordinarius, hanem más erre felhatalmazott püspök eszközli. 2 A tridenti zsinat a felszentelési címekre vonatkozó s fen- tebb közölt8 rendelkezéseiben nem szól külön a felszentelő- nek, vagy jogutódjának ellátási kötelezettségéről, hanem csak fentartja a régi canonoknak erre vonatkozó rendelkezéseit. De amidőn ezen fentartást akként fejezi ki, hogy «anti- quorum canonum poenas super his renovando», akkor nem csupán a szorosabb értelemben vett büntetőjogi következmé- nyekre gondol, hanem az eltartási kötelezettségre is, miután a régibb canonok ezen ellátási kötelezettséget vétségből szár- mazó kötelemnek tekintik — obligatio ex delicto —.1 1 L. 640. 1. 2. jegyzet. 2 Si episcopus, cui nullis personis expressis in genere commisisti, ut vice tua ordines in tua dioecesi celebraret, ad sacros ordines pro- moverit quempiam titulum non habentem: ei, quum in culpa fuerit taliter ordinando eundem, terebitur vitae necessaria ministrare, donec sibi per eum vel alium de competenti beneficio sit provisum. Si vero certas commisisti eidem ordinare personas : tu, qui praevidere hoc casu, an haberet titulum, debuisti, taliter ordinato ad praedicta, donec per te beneficiatus fuerit, obligatus exsistis. Eis autem, quibus dioecesanis datur licentia, ut possint a quo voluerint episcopo ad omnes sacros ordines promoveri, non qui ordinant, sed qui tribuunt licentiam, quum eam dare non debeant titulum non habenti, ad praemissa, si titulum non habeant obligantur. s L. 638. 1. * L. fentebb a 2. jegyzetben «ei, quum in culpa fuerit taliter ordinando eundem.» L. még Hinschius i. m. 78. 1. 4. jegyz.; Scherer i. m. 367. 1.
