Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
594 Értelmi ismerete által felülemelkedik az állatokon, mert ezek csak érzéki ismerettel bírnak, ezen ismeret illeti meg természetüket; az értelmi ismeret rájuk nézve természetfölötti volna. Az állatok megismerik ugyanazt, amit az ember, ha pusztán mint érzéki lényt veszszük; de az emberben megvan még az ismeretnek egy módja, melyen ugyanazon tárgyakat megismeri, csakhogy magasabb fokban s amely mód sokkal többnek az ismeretéhez vezeti, mint amennyire a puszta érzék szorítkozik. Ezen mód az értelmi ismeret, mely minden ember- nek természetes tulajdona. Ha van ismeret, mely e fölött áll, az az emberre nézve természetfölötti ismeret. És ilyen van és pedig a hit, mely állal a keresztény ember felülemelkedik minden más emberen. Amint az értelem által felülmúlja az ember az állatokat, épen úgy a keresztény a nem kereszté- nyékét. Mondtuk, hogy ezen ismeret az emberre nézve természet- fölötti; — de hiszen hiszünk a természetes ismeretnél is, sőt leg- több esetben a hit képezi ismeretünknek alapját. Hogy világos fogalmunk legyen a természetfölötti ismeretről, a hitnek és a természetfölötti hitnek mibenlétét kell elemeznünk.1 Tudjuk, hogy hinni annyit tesz, mint igaznak tartani azt, amit más mond és pedig azért, mert ö mondja. Midőn tehát valamit, amit érzékeinkkel nem percipiáltunk, vagy észbeli elveinkből logikai szükséggel le nem vonhatunk, csak úgy tar- tunk valónak, mintha ezt érzékeinkkel fölfogtuk volna, vagy a józan ész diktálná, pusztán azért, mert más, akiről meg vagyunk győződve, hogy mint valóságot ismeri, velünk közli, akkor hiszünk, hit által ismerünk. Látjuk, hogy a hit az ismerettől a kritériumot illetőleg különbözik. Az ismeretnél az érzékek és az ész evidentiája képezi az igazság kritériumát; a hitnél pedig egy más embernek vagy egyáltalában lénynek tekintélye. Az ismeret alanya mindkettőben ugyanaz — az ész, bizonyossága is ugyanaz. Ebben a hitben nincs semmi természetfólötti, mert minden eleme természetes s azért az általa szerzett ismeret is csak természetes és nem természetfölötti ismeret. 1 V. ö. Egger i. h. I. 235—42.
