Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

591

szabású históriai munkán dolgozik), mert ö nem tartozik a sors azon kegyeltjei közé, kiknek megadatott, hogy minden egyéb gondtól megóvva, egészen tehetségeik kifejtésének, tu- dományos törekvéseik megvalósításának éljenek, hanem ezer lelkipásztori teendői közepette, a sok munkától kifáradva, sza- bad ideje és gyakran éjjelei árán kénytelen forgatni azt a tollat, melyet az Isten adott kezébe s mely az egyháznak s hazai tudománynak fontos szolgálatokat tesz.

P.

Schill Andreas, Dr. und ao. Prof. d. Theol. an d. Univ. Freiburg i. B.: Theologische Principienlehre. Lehrbuch der Apologetik. Paderborn, Schöningh. 1895. nagy 8-rétü, XII és 512 1. Ára 5 márka 60 fillér.

A hitvédelem és az erkölcstannak társadalmi alkalma- zása (katholikus sociologia) képezi a «jelenkor theologiáját», s igy nem csoda, ha mindkét szak gyakran talál új meg új fel- dolgozásra.

Ily új feldolgozása a hitvédelem tanainak fekszik most előttünk, s örömmel valljuk meg, hogy csak elismeréssel szól- hatunk róla. Helyes és átlátszó gondolatmenet, szabatos és világos nyelvezet, folytonos tekintet a modern tudományokra s ezeknek legújabb vívmányaira, legalább relativ teljesség és az ide vonatkozó irodalom (monografikus szakmunkák és szak- értekezések) lelkiismeretes idézése mind oly követelményei a hitvédelem egy helyes vázlatának, melyeknek Schill dr. müve egészen megfelel.

A könyv három részre oszlik: Religiöse Principienlehre (Theorie der Religion), Christliche Principienlehre (Theorie der Offenbarung) és Katholische Principienlehre (Theorie der Kirche). Ezzel meg van mondva, hogy három hittudományi tractatust dolgoz fel, úgymint a vallás természetes alapjainak (Isten, lélek) bölcseleti bizonyítását, továbbá a kereszténység isteni eredetének és végül a katholikus egyház igazi krisztusi eredetének kimutatását.

Ha annyit mondunk, hogy az első rész jóval többre tér-