Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Krammer György: A charitasról

520

Nem bírjuk itt a földön a legfőbb jót, de útban vagyunk feléje, birtokába juthatunk. Most kérdem: nem azon erény és azon aktusunk képezendi־e egész ideiglenes földi boldogsá gunkat és tökéletességünket, mely bennünket egyedül juttathat e szomjuhozott isteni javunkhoz ? Ügy van. Már pedig csak a charitasnak iránya, célja, tárgya a legfőbb jó, lényege e leg- főbb jó keresése, szeretete. Charitas art. — mondja sz. Tamás az említett art.-ban — quae unit nos Deo qui est ült. finis hum. mentis. Tehát igenis a charitas képezi e földön tökéle- tességünket. Értsük meg jól, hogy csak a charitasnak tárgya, célja, iránya a legfőbb jó. Az alázatosságnak, tisztaságnak, szelídségnek stb. csak az alázatos, tiszta, szelíd aktusok képe- zik a tárgyát, csak idáig s nem tovább vezetnek. A hitnek az Isten, mint legfőbb igazság a célja, a reménynek szívem teljes boldogsága a végpontja, tovább nem ér. Pedig mind ennél tovább is van még valami s ez a bonum div. in se mint sz. Tamás mondja. E bonum div. in se utáni vágy képezi lelkünk egész szomját, ennek hiánya okozza tökéletlenségét, elégedetlenségét, boldogtalanságát. Mert egész lényünk bírni, átkarolni akarja a végtelen jót. Miféle aktusokkal keresi lelkünk az ö szent szomjában e végtelen jót, a bonum div. in se-t? Az alázatosság, tisztaság stb. morális erények sokkal alantabb járnak; a hit csak igazat keres; a remény bár Istent nézi, mint legfőbb jót, de utoljára is csak lelke boldogságérzetét s az isteni jóban való teljes kielégítését keresi. Csak a charitas- nak van föntartva e csúcsok legmagasabbika, a bonum div. in se, csak ennek van érzéke az iránt, csak ennek sasszeme veszi észre, sasröpte éri el. Összes erényeink mind másfelé néznek, mással foglalkoznak, mást keresnek, máshova visznek, csak a charitas képezi az aranyláncot, mely bennünket legfőbb célunkhoz láncol, ez visz, ez húz vágyaink legvégső pontja- hoz: következőleg tehát csak a charitas képezi a földön egész tökéletességünket. Et ideo sec. charitatem attenditur spec, per- fectis christ. vitae. Tehát minél nagyobb a charitas, minél hatalmasabb erősebb ez a lánc, annál tökéletesebb életünk. Szemre nézve oly feltűnő következményei vannak e tannak, melyek mind csak a charitasnak nagyságát hirdetik. A cha-