Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
427 mint ez utóbbiak lehetnek vezetőink Isten ismeretében. Az értelemben van az okság törvénye, az akaratban a boldogság utáni vágy; mindkettő minden egyes emberben található, áll- jón az a műveltségnek akár a legalsóbb fokán. Az ember a világon van elhelyezve, melynek részét képezi, úgy hogy nél- küle nem is létezhetnék. Ennélfogva önkénytelenül is szemlél- nie kell azt, ami öt körülveszi, mert értelme van és érzékei, melyeknek birása nem függ tudományos műveltségtől. Az ok- sági elv pedig a világ szemléleténél is érvényesül, mert amint minden másnál kérdezi az ember : honnan van ez, mi az oka, úgy a világról is önkéntelenül az a kérdés támad: mi az oka ? S ezzel már megvannak az istenismeretnek magvai. Az akaratnak boldogság után való vágya a legjobb kérésé- sére késztet s bizonyítj a, amit Cicero mondott: Omnes natura duce eo vehimur: deos esse.1 Amint az értelemnek nemcsak elvei vannak, hanem mintegy ösztöne is elveinek alkalmazá- sára, ösztöne a tudás megszerzésére az okok kutatása által, melyekből a végső okot sem hagyja ki; úgy az akaratban is nem csak vágyak vannak a legfőbb jó után, hanem ösztönzés is ezen vágyaknak kielégítésére a legfőbb jónak elérése által. Nem lehet itt ellenvetni, hogy először a közbeeső okokat kell ismerni, hogy a legfölsöbbre gondolhassunk; ezeknek az isme- rete pedig tudományos műveltséget tételez föl. Mert az oksági elvet lehet a mindenségre alkalmazni a nélkül, hogy előbb minden egyes tüneményére alkalmaznók; amint ez valóban történt is a tudományos műveltséget nélkülöző embereknél. S ugyanezen elv alkalmazása által nemcsak azt ismerheti meg az ember, hogy van Isten, hanem azt is, hogy milyen ez az Isten. Mert az utolsó oknak bizonyos módon bírnia kell azt, ami az okozatban van. Azon törekvéshez, melylyel az utolsó okot és a legfőbb jót keressük, társul még bizonyos ösztön csatlakozik, mely az összes tehetségeknek tendenciájában nyilatkozik, melyet némelyek egy külön tehetségnek, a vallási képességnek tulajdonítanak. Ezen tendencia mintegy mozgatója az értelemnek, hogy Istent keresse. 1 De nat. deor. I. 1.
