Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
425 mészetéüél fogva nem képes az Istent megismerni, mint ahogy ezt a traditionalisták tanították. Ezeknek elve ugyanis az, hogy az Isten ismerete a nevelésnek illetőleg tanításnak eredménye, melynek első szerzője maga az Isten, természetfölötti kinyilab■ koztatás által. Ezen elvöket különben az összes ismeretek szerzésére kiterjesztik, s egyedüli ismeretszerző eszköznek a nyelvet mondják. Nem tagadjuk, hogy a nevelésnek befolyása van az Isten is- méretének megszerzésére. Hiszen bizonyítják ezt azok, kik gyér- mekkorukban kitaszíttattak az emberi társadalomból. S ennél- fogva nem kisebbítjük a nyelvnek szerepét sem, mint ismeret- szerző eszközt. De tagadjuk azt, hogy az ember másképen nem juthatna Isten ismeretére, mint ha valaki arra tanítja, neki megmondja, hogy van Isten. Mert ha tekintjük az összes népeknél divó isteneszmét mindazon következményekkel egye- temben, melyeket a népekre nézve maga után vonz, annak keletkezését és megőrzését nem helyezhetjük pusztán a neve- lésbe. Ha ugyanis ezen eszme pusztán a nevelés külső befő- lyása által jött volna létre, hogyan lehetne olyan befolyása az egész népnek életére, aminöröl a történelem tanúskodik ? Vagy hogyan lehetséges az, hogy a népeknek annyi hányatása és viszontagsága után, annyi sok változás mellett, melyek nem csak egy véleményt vagy előítéleteket, de az igazságoknak egész tömegét feledésbe döntötte, hogyan történt, hogy épen ez az egy eszme maradt fönn ? S továbbá, hogyha ez az egy idea minden népeknél közös tárgyát képezi a nevelésnek és tanításnak, miért nem más tárgyak is, melyekben annyira különböznek a népek? Még sok kérdést intézhetnénk ezen tan pártfogóihoz, de ennyi is elég véleményök tarthatatlanságánák bebizonyítá- sara. A hivatkozás pedig azon szerencsétlenekre, akik az emberi társadalmon kívül nőttek föl, érv erejével nem bir, ha meg- gondoljuk, hogy az embert emberi módon kell nevelni, ha akarjuk, hogy természetes tehetségei a gyakorlatra képesek legyenek. Az eddig mondottakkal kifejezést adtunk azon nézetünk- nek, hogy, habár az Isten eszméje nem is velünk született,
