Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
415 felállítani igen nehéz, így a zsinat ennek megítélését az egyesek leliismeretére bízza (úgy az adományozókéra, mint az elfoga- dókéra). A Tridentinum ezen eljárása lehetővé tette azt, hogy sok helyütt elterjedt azon szokás, hogy némelyek két, már magá- ban véve is elegendő javadalmat szoktak elnyerni. (Van Espen 690., Pirhing 48., ReiíTenstnel 130., Schmalzgrueber 166.) Hogy az ily szokás azonban mindig jogtalan és a zsinat szándéka ellen is való, miután ellenkezik a természeti joggal, az összes eddigi fejtegetéseinkből kitűnik. Ha tehát azt mondják, hogy ilyen szokás létezik, ez csak azt jelenti, hogy jelenleg az ilyen szokás nem üldöztetik, hogy az türetik az Egyház által ל— talán nagyobb bajok elkerülése végett, — de nem jelenti azt, hogy e szokás jogos, vagy hogy e szokás bárhol, bármely percben a felsöbbségek intézkedése által nem volna jogosan megszüntethető. Általában az összes, esetleg létező, az összehalmozásra vonatkozó szokások, ha ellenkeznek a természeti joggal, az illetékes felsöbbségek által minden percben megszüntethetök. A ami a dispensatiókat illeti, azokra nézve a c. 3. ordi- narii in 6. I. 16. szerint (mely caput a természeti jog s a püs- pökök ma is fennálló hatalmánál fogva ma sem tekinthető abrogáltnak), a püspöknek joga van mindenkoron tudomást szereznie arról, hogy azok a fent elősorolt okokból nem ér- vénytelenek-e, s abban az esetben, ha azokat ilyeneknek talál- nák, az illető javadalmasok ellen az eljárást megindítania (és pedig a caput-ban jelzett módon, azaz a Szentszékhez vivén az ügyet). Kalocsa. Db. Pompéry Aurél.
