Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
410 heti meg. (Reiffenstnel III. köt. XII. titulus (Ut ecclesiastica beneficia sine diminutione conterantur) 3. § 307. old.) A Tridentinum (XXIV. 17.) az általa meghatározott eset- ben is csak két javadalom egyesítését engedi meg. így tehát még egy harmadiknak a már meglevő kettőhöz való csatolá- sát csak pápai felmentés útján lehet eszközölni. (így Van Es- pen id. h. 691., ahol hivatkozik a Borromei sz. Károly alatt tartott 5. milánói zsinat határozatára; Schmalzgrueber id. h. 167.; Reiffenstnel 139.) Ha azonban a püspök emberemléke- zetet meghaladó idő óta gyakorolja a harmadik javadalomra nézve a felmentés jogát, ö is adhat felmentést s nem kell a pápához fordulni, mert az «immemorialis consuetudo» pótolja a pápától adott privilegium hiányát. (így Schmalzgr. és Reiff, id. h.) Sőt Schmalzgrueber (id. h. 166. old.) szerint bármily javadalomra nézve, melyre nézve csak a pápa adhat felmen- tést, megszerezheti a püspök a dispensatio jogát immemorialis consuetudo által. De ha csak ilyen szokás nincs meg, mindig a pápának van fentartva a dispensatio joga. A C. C. 1651. május 13., 1654. nov. 14., 1721. dec. 6־án kimondta, hogy egy harmadik összeférhető javadalom csak pápai felmentéssel nyerhető el, még akkor is, ha ezen java- dalom kegyúri volna. A püspök akkor is !elmenthet, ha nehezen lehet Rómával érintkeznie; de a canonisták szerint ez esetben jobb ideigle- nesen intézkednie s alkalomadtán a pápához fordulnia. Széküresedés esetén a káptalan a püspök dispensálási jogával nem él, tehát a püspök kineveztetéséig szintén csak ideiglenesen intézkedjék. (Schmalzgrueber 183.) Megjegyzendő, hogy a II. Orbántól eredő c. Sanctorum szerint (dist. 70.) a püspök hajdan sokkal nagyobb hatalom- mai birt a felmentésre nézve; a «De multa» cap. azután (lásd fent) a pápának reserválta a legtöbb esetre nézve a dispen- satio jogát. A dispensatio — mint az Egyház törvényeivel szemben- álló — mindig odiosus, mindig szó szerint, a legszorosabban magyarázandó, úgy hogy mindenki csak arra nézve érezheti magát felmentve, ami a dispensatióban szó szerint ki van fe-
