Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
405 sodik javadalmat békésen birván — elvesztette, meg nem hall- gattatik arra nézve, hogy van-e neki első javadalmán valami követelni valója, vagy általában, hogy tart-e fenn arra nézve valami jogot. Csak miután az illető meghallgattatott s felhő- zott követelései, jogai alaptalanoknak találtattak, lehet az új- javadalmast beigtatni (c. licet 28. in 6. III. 4. De praeb.). (Hátha ugyanis az illető kimutatja, hogy felmentéssel bir, hogy saját költségén tett az első javadalomban befektetéseket, hogy a másodikat még nem bírja teljesen stb.) De minderre nézve elég a sommás eljárás (c. 2. in Clem. II. 1. De judiciis). Sőt az illetőnek megidéztetése, kihallgattatása teljesen el is marad- hat, ha egészen bizonyos, hogy első javadalmára semmi jogot sem formálhat, vagy ha nem akarna megjelenni (pl. megidéz- tetését figyelmen kívül hagyva), vagy ha a vizsgálat bármi más módon már megejtetett. (Pirhing u. 0., Schmalzgrueber id. h. 179., 180.) Mi történik akkor, ha valaki a második javadalmat jogtalanul foglalja el (pl. erőszakkal), vagy ha jogot kapott is arra (mert conferálták neki), de saját tekintélyéből (a tettleges megerősítést be nem várva) foglalja azt el? Ez esetben a fenti törvények értelmében az első nem üresedik meg, mert a má- sodiknak békés bírásáról szó sincs, kivéve a lelkipásztori ja- vadalmákat, melyeket ha így foglal el valaki, első javadalmát ipso jure elveszti. (A c. cum qui 18. in 6. III. 4. De praeb. ugyanis, mely ezt rendeli, csak a lelkipásztori javadalmakat említvén, a dignitásokra és personatusokra nézve nem változ- tatja meg a fenti törvények intézkedését. Pirhing id. h. 52.) Azok, kik egy második incompatibilis javadalmat fogad- nak el, ez elsőnek megtartására nézve nem élhetnek a 36-ik cancellariae regula (De triennali possessore) kedvezményével. Azaz, ha az elsőnek bírásában három évig nem is háborgat- tattak, vagyis annak elvételére nézve lépés három évig nem is történt, azért azt mégis elvesztik e három év után is (lásd Van Espen id. h. 694., s a C. C. 1652. aug. 14-én kelt deci- sióját Richter és Schulté-nál, ad. VII. sess. 4. cap. id. h. 50. old.). Felhozunk még három fontos, tárgyunkra vonatkozó con- gregatiói döntvényt:
