Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
397 szellemével ellenkező, s alapjában véve mindig jogtalan szó- kas, melyről alább bővebben lesz szó, s mely szerint két javadalom bírása akkor is lehetséges, ha az egyik már magá- ban véve elég az álláshoz illő megélhetésre, hazánkban, ahol őrködtek az egyház törvényeinek megtartása felett, nem tér- jedhetett el. Hazánkban ma is a Corpus juris hungarici-ben foglalt elvek az irányadók. Az apostoli király adományozási jogát az Egyház törvényeinek keretén belül gyakorolja. Ha valakinek, tekintve állását s ennek terheit, egy javadalmon kívül még egy második is adományoztatik, e javadalmak olyanok, melyek az Egyház törvényei szerint compatibilisek. Ellenkező esetben Rómától adatik felmentés. * ־H * Mivel tagadhatatlan, hogy a lelkipásztori javadalmakban és a «nagyobb» beneficiumokban (püspökség stb.) sokkal szi- gorúbb a helybenlakási kötelezettség, mint a többiekben (mert amazokban e kötelezettség elhanyagolása sokkal nagyobb ká- rokkal jár), így tagadhatatlan az is, hogy az előbbiekben az incompatibilitas sokkal nagyobb, mint az utóbbiakban. (így nagyobb az összeférhetetlenség egy püspökség vagy plébánia, és egy másik püspökség vagy plébánia között, mint egy püs- pökség vagy plébánia és egy helybenlakással járó simplex, vagy 2 ily simplex javadalom között. Mindnyája között meg van az ineompatibilitás, de az először említettek között az nagyobb, mint az utóbbiak között.) Ennek alapján nem egy jogtudós különbséget tesz «bene- fieia incompatibilia primi generis» és «beneficia incompati- bilia secundi generis» között (első s másodrendben incom- patibilis javadalmak), s azt állítja, hogy az előbbieket össze- halmozó személyek büntetés tekintetében más eljárás alá es- nek, mint az utóbbiakat egy kézben egyesítök. Ezen jogtudósok az első rendben összeférhetetlen java- dalmak alatt értik azokat, melyekre nézve az a szabály áll, hogy ha valaki azok közül kettőt fogad el, a második elfoga- dása után az első «ipso jure» megüresedettnek tekintendő (vagyis az illető az elsőtől «ipso jure» meg van fosztva).
