Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

3tí

dekei, úgy a többiek is (Magyarországból 675) nagyrészt nem- csak megadták helyöket, hanem részint a lelkipásztorkodás, részint az egyházi tudományok terén, valamint jámborság, erényesség és jótékonyság, nem egyszer heroikus önfeláldozás által tűntek ki. Csak Isten, a mindentudó, mondhatná meg, mennyi üdvös, áldásos dolgot köszönhet magyar hazánk ez intézetnek !

Fogadja Steinhuber kardinális őszinte köszönetünket és hálánkat e szép munkáért, mely ismét annyi adattal bizonyítja, hogy Róma, amint minden nemzetnek, úgy hazánknak is leg- nagyobb jótevője volt mindig és marad is. Azon óhajjal feje- zem be ismertetésemet, bár minden magyar pap, főleg minden szemináriumi tanár és elöljáró átolvasná, áttanulmányozná ez első sorban reánk nézve tanulságos munkát.

Budapest. Dr. Mihályfi Ákos.

Geschichte des Georgianums in München. Festschrift • zum 400 jährigen Jubiläum von dr. Andreas Schmid, Director des Georgianums. Mit 100 Abbildungen und 20 Vignetten. Regensburg. Postet. 1894. 8-adr. IV. és 412. 1.

A papnevelő-intézetek története nemcsak a pedagógiának, hanem a művelődés- és egyháztörténelemnek is a legbecsesebb adatokat szolgáltatja. Mert amint a múltban az egyházmegyei szemináriumok voltak az oktatás és nevelés gócpontjai: úgy ezekből áradt szét a keresztény műveltség is az egyes egy- házmegyékbe. A papság szellemi és erkölcsi életének, buzgó- ságának vagy közönyösségének, tudományosságának vagy tudatlanságának forrását mindig a szemináriumokban találhatjuk fel. S ezért a szemináriumok története nemcsak adatokat szolgál- tat az egyházmegyék történetéhez, hanem egyszersmind ezek vallási életének, erkölcsi viszonyainak megértéséhez fölvilágo- sítást és magyarázatot nyújt.

Napjainkban kiváló szeretettel teszik tudósaink az egy- háztörténelemnek ezen érdekes ágát tanulmány tárgyává, főleg Németországban, hol a legújabb időkben — leginkább jubi- leumi alkalmakkor — több nagy múltú szemináriumról jelent