Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Mardochaeus álma

310

koztatott igazságok napja, á kaíh. egyház, még nem világi- tott, az «opiniók» azaz a sejtelmek korának mondja. N^glván- való, hogy a jelenkor bölcselői szörnyrendszereikkel a bizo- nyosság korából visszaesnek a sejtelmek korába és a nagy társadalmat is óhajtanák magukkal rántani. A kereszténység- nek csak egynéhány hittitka van, és noha külső evidentiájuk, azaz hogy Istentől kinyilatkoztatott igazságok, kézzelfogható, mindazonáltal telelármázzák a világot a kér. tanok képzelt sötétségével. Ugyanezek a jó urak azonban, midőn egyné- hányat elvetnek, száz más titkot elfogadnak. Ha elvetjük a kér. igazságokat, épen úgy mint a kereszténység előtt volt, rejtvény lesz az ember származása, célja, feladata, az egész emberi természet, a világ teremtése és számtalan más dolog, amik a kereszténységben a bizonyosság fokára vannak emelve. Nem esztelenség-e ez? Valóban a mai bölcseleti rendszereket, melyek a kér. elvekkel ellentétben állanak, az emberi isme- retek legnagyobb ellenségeinek kell neveznünk. Követkéz- ményeik pedig a társadalom teljes felbontására vezetnek, a mint korunk jelenségei ott, hol a praktikus életet vezetik, a dolognak, szomorú de való bizonyságául szolgálnak.

Az az isteni gonviselés, mely 2000 év előtt az elnyomott zsidó nemzet élére állítá Mardochaeust, hogy nemzetének meg- mentője legyen, ugyanazon hivatásra emelte a XIX. század Mardochaeusát XIII. Leó pápát is, hogy a nagy keresztény nemzetnek, a kath. egyháznak, védelmezője legyen a pogány áramlattal szemben. De a mi kötelességünk, hogy míg a két sárkány küzd, az Istenhez kiáltsunk, mert az egyfejü sárkány erejét felülről nyeri. Különösen nem kell feledni, hogy Mária tisztelete oly hatalmas, hogy egymaga is képes társadalmun- kát megmenteni vagy elsülyeszteni; hogy így dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk minden nemzethez mondhassa, mit XIV. Benedek pápa egy alkalommal a francia nemzet- nek mondott: «Regnum Galliae, regnum Mariae, nunquam peribit.»