Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához

majd azok, akik összejönek, kinek nevében beszélnek, mert mind a theol. tanárok össze nem jönnek, talán sokan közülök helytelenítik is az összejövő értekezletet. A válasz könnyű: ha a szakemberek, bár nem nemzeti zsinattól összehíva kellő számban jönnek össze, világos, hogy az ország egész szak- véleményét képviselik moraliter. Ha kisebb számmal jönnek össze, akkor is nyomós lesz szavuk, azon elvek értelmében: non quis, séd quid? és non numeranda ■sed ponderanda vota eorum. Nem tekintélyük, hanem azok igaz volta amit hangoz- tatandók lesznek, az igazság ereje lesz az az erő, amelvlyel győzni fognak. A theol. tanároknak kötelessége hivatásuknak megfelclöleg a papképzést alaposan tanulmányozni, és aki ezt megteszi és azt találja, hogy a tényleges állapot kiáltó hiányo- kát mutat, égetőn szükséges reformokra szorul, hogy az adott keretekben és eszközökkel az egyház jövője érdekében okvet־ lenül elérendő czél el nem érhető, annak erkölcsi kötelessége nem a nemzeti zsinatra várni, hanem azon kívül is szavát felemelni, az köteles a czél elérésére a maga részéröl minden lehetőt elkövetni, vagyis azon esetleg kevesek nem a feltűnési viszketeg vádját, hanem a hivatásuk körüli buzgólkodás és állás- beli kötelességük buzgó teljesítése czímén minden jóravaló katholikus tiszteletét érdemlik. Jól mondja dr. Kiss, hogy ha pl. a magyar káték és bibliák jobbítását, vagy némely szak- emberek, vagy a szakemberek kongresszusa, vagy pl. a Sz.- István-Társulat megbízott szakférfiak által kellőkép elökészí- tette volna, ma a püspöki kar már intézkedhetnék és bizo- nyára tényleg intézkednék is, a jó új kátét kötelezővé tévén az egész országra nézve, s a szükséges előmunkálat végzői jó szolgálatot tettek volna a magyar kath. egyháznak, s minden jó katholikus becsülését, tiszteletét és háláját érdemelnék.

Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az érte- kezletet gondosan és alaposan elő kell készíteni, ha azt akar- juk, hogy sikeres legyen. Mindenekelőtt ismerni kell a tényleges állapotokat, mert az a kiinduló pont, és mert sokhelyt egyre itt, másra ott hasznavehetö kész utánzandó példát találunk. E részben már is sokat tett e folyóirat, a tényleges állapotot nagyrészt már ismerjük s belőle részben tanulságokat vonha-