Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához
a theológiai irodalomban is szép serénység tapasztalható a fordítás terén és a szükséges népszerű irodalom létesítése és terjesztésében. Azonfelül minden valamire való nemzetnek van theologiai szakfolyóirata, és ezek egyik igen fontos rovata kellene, hogy legyen a külföld netaláni vívmányainak áthono- sítása, azért látjuk, hogy több német szakfolyóirat nagy súlyt fektet a külföldi irodalom termékei és folyóiratai figyelemmel kisérésére. A hitegység és a hit tiszta megőrzése tekintetében a nemzeti nyelv használata dacára baj nem történhetik, ott van a püspökök censura-joga, nemcsak a nemzeti nyelv hasz- nálata esetében, hanem különben is; egyáltalán a püspökök igen fontos joga és kötelessége, a hit tisztaságára vigyázni, amint az a kánonjogból ismeretes. Azért több püspöki megye schematismusában található és ez igen dicséretes, külön könyv- bíráló bizottság. De hogy visszatérjek tulajdonképeni tárgyunkra (meg- jegyezvén, hogy az előbbi negativ érv korántsem akarja azt mondani, hogy a latin nyelvet egyáltalán elejtsük), áttérek a másik fél positiv érveire. A hittudósnak a fenti okokból tudnia kell a latin nyelvet, de a hitludomány productiv művelésére elő- nyösebb az anyanyelv használata, mert kétségbevonhatatlan tény, hogy az ember gondolatainak legtermészetesebb közlő eszköze az anyanyelv; az önálló gondolkodás legbiztosabban, legköny- nyebben az anyanyelven történik; az anyanyelven való gon- dolkodás a legtermészetesebb, legéletteljesebb, legelevenebb. A költészet és irodalom általában mindig mint nemzeti volt leg- virágzóbb. A legnagyobb középkorbeli mysticusok is nemzeti nyelven írtak, S. Joan a Cruce, Sz. Teréz spanyolul, Tauler, Suso németül, Ruysbrock hollandul. Továbbá a theologiai oktatás czéljára nézve is hasznosabb a nemzeti nyelv használata, mert a lelkipásztornak a gyakor- lati pályán hármas hivatala teljesítésében a nemzeti nyelv lesz a közlő nyelve; azért midőn Erthalt würzburgi püspök az egye- térni tanárok előtt a rector utján azt a kérdést vetette fel: «nem volna-e jó az összes előadásokat német nyelven tartani?» a theologiai kar, gyakorlati okokból igennel felelt, «mert, mondják, a theol. oktatás czélja népoktatókat képezni, akik
