Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához

253

Ami a liturgia nyelvét, ismeretes a Trid. sess. XXII. de sacrificis missae, cap. 8. és can. 9. intézkedése, mely a nem- zeti nyelven való misézést1 tiltja; mert az élő nyelvek váltó- zandósága veszélyezteti a szöveg értelmét, a nyelvek sokféle- sége az egyház egységét, s egyéb rossz következményei is volnának a népnyelveni misének a tömegnél. Idegen pap a külföldön nem misézhetnék, ellenben a latin nyelv a hitközös- ség kitűnő kifejezője. Erről a pontról nincs mit sokat beszélni, világos, hogy a papnak a Liturgia szövegét értenie kell, azon- felül a liturgia directiv szabályai, a rubricá-k is latinok.

Az is tény, hogy a rámái katholikus egyház hivatalos nyelve a latin; az apostoli körlevelek, a római legfőbb fórumok dönt- vényei stb. egyáltalán, de a püspöki hatóság hivatalos nyelve is nagyrészben elkerülhetetlenül a latin.

Ami azonban a theologiai irodalom és oktatás nyelvét illeti, megoszlanak a vélemények.2 3 Ismeretes, hogy legelőbb a franciák és az olaszok kezdték a nemzeti nyelvet használni a theologiai irodalomban. Németországban Chr. Thomasius és Chr. Wolff, protestánsok Lipcsében, illetőleg Halléban voltak az elsők, kik e lépést megtették. Ma úgy Német- mint Franciaországban az anyanyelv használata a theologiai oktatáson általános.

Az egyik fél a nemzeti és élő nyelv használatában látja minden baj forrását, a theologiai és bölcseleti tévedések gvö- kerét. A másik fél legerősebb érve, hogy a tanulás, a gondol- kodás és gondolatkifejezés frisseségét, elevenségét akadályozza, nehezíti az idegen nyelv. Elvitázhatatlan tény, hogy úgy a latin nyelv, mint az anyanyelv használatának meg vannak a maga előnyei; azért leghelyesebb itt is a középút.

De lássuk részletesebben az egyik és a másik nyelv hasz- nálatának előnyeit. Tagadhatatlan, hogy nagyszerű látvány a latin nyelv világuralma a középkorban, amidőn nemcsak a theologia, de az összes (világi) tudományok nyelve a latin volt, valamint a császárok korában, amidőn Alexandria volt

2 L. Libennann, Just. Theol. IV. k. 470. kk. ,

3 Némelyek a latin nyelv visszaállítása, mások határozottan a nemzeti nyelv használata mellett vannak, ismét mások közvetítő állás- pontra helyezkednek. L. Kihn, p. 96.