Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A papképzés ügye hazánkban - IV. Dr. V. A.: Harmadik levél az országos értekezlet eszméjéről

226

barát szívélyes találkozása: de eredményt, amit joggal várn1 kell, hiába fogunk keresni.

Ezen pár sorban csak nagy általánossággal akartam oda mutatni a kongresszus előzetes teendőire s néhány sehogy sem mellőzhető kérdésre. Ha az összes érdekelt felek a terv előzetes tárgyalásába a «Hittudományi Folyóirat» hasábjain bele mennek, örömömre fog szolgálni, ha alkalmam leend a részletes megvitatás egyes pontjaihoz bővebben is hozzászólni. Egyet már az előzetes megbeszélésnél sem szabad szem elöl tévesztenünk és ez annak beismerése, hogy infallibilitást soha és sehol ne igényeljünk magunknak és egymás nézeteit elő- zékenységgel fogadjuk és tárgyilagos alapossággal bíráljuk. A cél sokkal is magasztosabb, semhogy kicsinyes szempon- tokát útjába gördíteni illenék.

Fogadd legszivélyesebb baráti üdvözletem nyilvánítását, melvlyel vagyok mindenkor igaz hived:

Csendlakon, Dr. Imnóczy Ferenc.

esperes és plébános. IV.

IV. Harmadik levél az országos értekezlet eszméjéről.

T. Szerkesztő úr!

A «Hittudományi Folyóirat »-ban megindított s a hittudo- mányok tanítási rendszerének reformját előkészítő mozgalom során eljutottunk oda, hogy 1894 végéig 15 theologiai intézet tanrendje közöltetett nevezett folyóiratban.

Maga azon körülmény, hogy oly sok intézet eleget tett Szerkesztő úr a tanrendek közlésére vonatkozó felszólításának, mutatja, hogy az országban elég nagy az érdeklődés ezen mozgalom iránt. Első teendő gyanánt ez a közlés volt kije- lölve s ime ezen első teendő elvégzésére dicséretes ügybuzgó- Sággal vállalkozott is a magyar theologiai tanári kar egy jelentékeny része.

Aki tehát nem hajlandó mindig csak a dolgok negativ oldalát szem előtt tartani, akiben van bizalom és erkölcsi erő arra, hogy — meglevő hiányok daczára — annak alap-