Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
195 tésének napjától, szenvedésének végsóhajáig az alázatosság folytonos működése által nyert befejezést. És jóllehet szolgai alakjából istenségének számtalan fénysugara tört ki: mégis azon időköz összes cselekedeteinek az volt végczélja, hogy az általa betöltött emberi természet valódiságát bizonyítsa, szén- védésének befejezése után, mikor széthulltak a halál erős bi- lincsei, midőn bűn nélküli testén megtört annak ereje: akkor a test gyengesége erővé, a halandóság hallhatatlansággá, min- den sérelem dicsőséggé vált: Krisztus Jézus e dicsőségét sok megdönthetien érvvel igazolta, sok ember szemei elé rakta, míg végre a halál feletti győzelmének jelét felvitte az egekbe. Valamint tehát husvét ünnepén Urunk feltámadása volt örö- műnknek oka: úgy ma az ö mennybemenetele nyújt bőséges alkalmat a vigasságra; mert ma azon napról emlékezünk, azt ünnepeljük, midőn emberi természetünk alázatossága Krisztus- ban az összes égi hatalmak, az angyali seregek és minden mennyei felségek fölé emelkedve az. Atya Istennek jobbján talál dicsőséges helyet. Az isteni tények ezen rendére va- gyünk, mint alapokra felépítve : hogy még bámulatosabb le- gyen az Isten kegyelme akkor, midőn már félrevonult az emberi szem látó köréből mindaz, mi maga iránti tisztelet- adásra kényszeríthetne, mégis ennek daczára nem kisebbül a hit, nem ingadozik a remény és nem alszik ki a szeretet lángja. Az elme nagy ereje, a hív lelkek nagy fénye szükséges itt, hogy törhetlenül higyjük azt, mit testi szemeink nem lát- nak, és hogy oda irányítsuk epedö vágyainkat, hova be nem hatolhat szemeink látóképessége. Vájjon hogyan támadhatna életre szivünkben a vallásos jámborság, s hogyan üdvözülhet- nénk a hit érdeme folytán, ha csakis oly igazságok képeznék a hit tárgyait, melyek szemmel láthatók, avagy érzékeink alá esnek? Miért is azon íérfiúnak, ki Krisztus feltámadását kél- ségbe vonta mindaddig, míg nem szenvedéseinek sebhelyeit szemeivel nem látta, kezeivel nem tapintotta, méltán mondotta az Úr: mivel láttál, hittél: boldogok, kik nem látnak és mégis hisznek1.מ 1 Sermo 2. de Ascens. Dom. 13*
