Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Gerely József: Sión
12 Álljanak itt végül az alighanem Nehemiás idejéből szár- mazó 147. zsoltárnak szavai: Dicsérd Jeruzsálem Jahvét! Magasztald a te Istenedet Sión / E néhány szemel vény nyel, úgy hisszük, beérhetjük; a bennük rejlő meggyőző erő sokkal szilárdabb és több oldalú, semhogy még további adatokra is szorulnánk. Már e néhány zsoltárrészletböl is láthattuk, mily elsőrangú szerepet játszik a zsidók vallásos költészetében a Sión hegye; rámutattunk arra is, hogy lehetetlen e tüneményt máskép megértenünk s magyaráznunk, mint ha elfogadjuk, hogy úgy az ideiglenes szent hajlék, mint az igaz Isten egyedüli szent temploma egy és ugyanazon hegyen, a Siónon emelkedett. Feltűnő, hogy míg a későbbi zsoltárok kiváló elöszere- tettel helyezik Siónt Jeruzsálemmel párhuzamban egymás mellé, addig Dávid nem igen használja a Jeruzsálem nevet, hanem he- lyette csaknem mindig Siónt ir. Okát nem nehéz eltalálnunk. Dávid idejében a tulajdonképeni várost1 még Sión (Dávid- város) képezé, a többi rész eleinte még fallal sem volt kerítve. Minthogy tehát a tulajdonképi város neve Sión volt, a frigy- szekrény és a szentsátor ugyancsak benne állottak, nagyon természetes, ha a város is, meg a szenthegy is, egyazon név- vei említtetik, mert hiszen egyazon helyet is jelöli. A dolog később mindenesetre megváltozott. A nyugati hegyhát is hozzálett csatolva Siónhoz azaz Dávidvároshoz s lett az egészből egy város: Jerusalájim,1 2 melynek egyik része azonban a különleges Dávidváros nevet továbbra is viselte, a Sión-név pedig lassanként kizárólag a templomhegyre speci- alizálúdott.3 A későbbi költők azonban utánozni akarván Dávid1 V, ö. pl. a bécsi «Stadt»-al, vagy midőn a budapesti ember az Andrássy-uton azt mondja : Bemegyek a városba. 2 Mint Buda és Pestből: Budapest. A mi fővárosunk nevében az összetétel, a zsidókéban a kettős szám tartja fenn az egykori különállás emlékét. 8 Az ilyen névátmenetre nem egy példával szolgál a történelem. Hogy messzire ne menjünk, itt van mindjárt Budapest nevének törté-
