Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
117 nem ismerték. Félreismerhetetlen ragaszkodásuknak adtak ez által kifejezést az ősi joggyakorlathoz, amely szerint, a második század közepe óta a püspökválasztás oly formán tör- tént, hogy a tartományi püspökök, miután a papság és a nép akaratát meghallgatták, a választást jóváhagyták és az újon- választottat fölszentelték. A niceai zsinat, midőn e szokást szentesítette, egyszersmind jogszabállyá emelte, hogy a püs- pökválasztás vezetése és megerősítése minden egyháztarto- mányban a metropolitát illesse, a fölszentelés pedig legalább három tartományi püspök jelenlétében történjék. Igaz ugyan, hogy az idők változó eseményeiben a püspökválasztás jogsza- bálya csak elvileg tartatott főn, kiváltképen a frank biroda- lomban, a meroving királyok idejében, Angol és Spanyolország- ban, de I Hadrián pápa ismételt sürgetésére Nagy Károly beleegyezett, hogy a szabad püspökválasztás visszaállítassék s a kánoni jogszabályt kapituláréibe is fölvette, becikkelyezte, (Capitular. I. a. 803. c. 2.) úgy azonban, hogy a fejedelmi jóváhagyásnak is jogalapot biztosított a beneficium címén, mely a királyi kegy folyománya volt. A koadjutor jogállása külön szabályozó formák közé nem illesztetett. Ugyanaz a jogszabály volt irányadó erre, mely kör- vonalozta a püspökválasztás módozatát. A szabálytalanság ép oly erejű volt itt, mint a püspök választásnál. Épen azért, midőn Udalrik ágostai püspök, a császárné közbenjárásával, a császárnál kivitte, hogy unokája, Adalbero koadjutora s mint ilyen utódja is lehessen: a 972-ben tartott ingelheimi zsinat hevesen kikelt Adalbero ellen, ki ekkor már a püspöki zsol- dósokkal és hűbéresekkel hűség esküt tétetett és a püspöki jelvényeket is használta; kinevezését semmisnek tekintette, mert ez a metropolita és a tartományi zsinat mellőzésével történt. A fönnálló s érvényben lévő jogszabály ily figyelmen kívül hagyása, az önös érdekekből származó túlkapás eléggé bizo- nyitja, hogy mily ingadozó alapon állott még ez időben is a koadjutor. Épen azért nem csodálható, hogy midőn Róma ha- talmi köre tágult, ezzel együtt a kánonjogban is előtérbe lépett a centralizáció elve, melynek célja volt az egyes egyházakat
