Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak
93 kölcstant Zeno-, Krisippus- és Senekánál vélték feltalálhatni. Sőt manap a Buddha és Jendaveszta hitforrásokat egy és ugyanazon tartalmúnak mondják a bibliával. Megengedik ugyan ezen hitbölcselök, hogy a keresztény- ség a maga nemében páratlan történeti esemény, mely puszta megjelenésével megváltoztatta a föld színét, s ezt mindenko- ron lángbetükkel fogja hirdetni a világtörténelem. De épen ezen emberileg meg sem magyarázható ténynek a nyitját nem akarják elismerni, t. i. a természetfölöttinek, az isteni- nek léteiét a kereszténységben, melynek még a lehetőségét is tagadásba veszik. Ezen ujabbkori vallásbölcselök azon teltevésböl indulnak ki, hogy a vallás, mint a teremtménynek teremtöjétöl való függési viszonya, a természet rendjét meg nem haladhatja, hanem ennek korlátái között gombolódnak le mindazon eszme- fonalak, melyek az ész és lelkiismeret szövőszékén képződtek. S azért a keresztény vallás sem haladhatja meg azon terme- szeti erkölcsi (ethikai) igazságok és törvények eszmekörét, melynek egész tartalmát a klasszikus ókor vallásbölcselete tudományos rendszerbe foglalta. E tévely ellen síkra szálltak ujabbkori hitvédöink, kik felvértezve az összehasonlító vallásbölcselet fegyvereivel diadal- másán visszaverték a rationalista és materiálista táborból szórt rozsdás nyilakat; bebizonyítván, hogy míg egyrészt a keresztény vallás természeti rendhez tartozó, de az ösbün kö- vetkeztében az emberiség öntudatában elhomályosult és meg- csonkított ethikai igazságokat és törvényeket az egész vona. Ion eredeti fényükbe helyezte : addig másrészt a hit és ke- gyelem szárnyain felemelkedett embernek némi bepillantást enged vetni az istenség benső életének titkaiba, melyek csak a jövő életben, a dicsőség világánál fognak előtte teljes fé- nyűkben megnyilatkozni. Dacára ennek, napjainkban is találkoznak elegen a ke- reszténység ellenesei között, — az okok fejtegetésébe nem bocsájtkozom — kik újra felmelegítik a régi vádakat, azt állítván, hogy különösen a keresztény erkölcstan egész rend- szere nem egyéb, mint halvány másolása a pogány ethiká-
