Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt
magyarokat megtérítette s Gézát hozzátartozóival együtt megkeresztelte. A fejedelemnönek sz. István első vértanú jelentette meg fia születését s kívánta, hogy az ö nevét adják néki s ez fog a magyarok közt először királyi címet és koronát viselni. Sz. Gellért püspök vértanúról, kinek ünnepe szept. 24-én tartatik, ezt olvassuk: Velencei származású volt, s kezdettől fogva az Isten szolgálatára szánta magát. Még gyermekkorában egyházi öltönyt vett fel, s szent életet élt. E közben eltökélte magát a szent sir látogatására. De Isten rendeléséből ellenkező szelek által útjában gátoltatván, Magyarországba jutott. Tudománya és jámborsága miatt sz. István öt utitársainak elbocsátása mellett magánál visszatartotta s gondja volt reá, hogy el ne távozzék. Gellért, amint egyedül maradt, Bakonybélbe ment, hol szigorú remeteségben Maurus baráttal együtt hét évet töltött. Az ország békéjének helyreállítása után István király a remetét magányából elhívta s a püspöki infulával díszítette, ki is erre mint népének szeretett atyja és patriarchája számos egyházat alapított. Ezekből kiemelkedik a Maros folyónál sz. György tiszteletére épült egyház, melyet sz. István királyi bőkezűséggel megajándékozott. Sz. Imre hercegnek két ünnepe van, szept. 2-án (in depositione) és nov. 5-én (ín translatione). Az első legenda e szentnek élete folyását tárgyazza. Keveset aludt, az éj nagy részét imádkozással s a zsoltárok éneklésével töltötte el. Történt egykor, hogy atyja öt a sz. mártoni kolostorba magával vitte s midőn a szerzetesek eléjük bocsájtattak, a sz. király üdvözlésüket fiára bízta, mire Imre a szerzeteseket isteni sugallatból felismert érdemeikhez mérten különböző számos csókokkal üdvözölte, egyiket egyszer, másikat kétszer, egyeseket ötször, egyet pedig hétszer csókolt meg. Atyja megdicsérte s kérdezte, miért tette ezen megkülönböztetést? Sz. Imre azt felelte, hogy azért, mert némelyek nagyobb, némelyek kisebb mértékben tartották meg a tisztaság erényét. Ezután pedig egy ideig a kolostorban maradt s részt vett a szerzetesek áj tatosságaiban. A másik legenda (in translatione S. Emerici) elmondja, 48 753 — «Hittudományi Foy&irat» 1894.
