Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt
inkább hanyatlott. Minek következtében magához hivatta az ország előkelőit s kijelentette közel bekövetkező halálát. E hírre a magyarok jajveszékelése és siránkozása egész az egekig hatott s midőn a nagy király az oltári szentség vétele után meghalt és eltemettetett, gazdagok és szegények, papok és világiak, ifjak és szüzek három éven át folyton gyászolták, gyászba öltöztek s minden zene és mulatság szünetelt. Sok csoda történt általa, miért is 1192-ben szentté avattatott. Sz. András és sz. Benedek (jul 17.), mint róluk propriumuk- ban felemlíttetik, mindketten Nyitrán sz. Emeramus vértanú basilikájában egy közös sírban helyeztettek el, nehogy a halál elválaszsza azokat, kiket az élet szentsége összekötött. Az előbb nevezett szent legendája sz. Istvánnak Maurus által írt legendájából van kivéve s írója a fenf'orgó szövegben is egy helyen első személyben beszélve, maga mondja, mikép ö akkor, midőn András élt, gyermek volt, most pedig Isten kegyelmé- méböl püspök, a sz. Andrásra vonatkozó életadatokról sz. Benedektől értesült, ki gyakran bejárt a pannonhalmi bencés kolostorba. Szerinte Zoerard, mint sz. István idejében sok pap és szerzetes, a külföldről, Lengyelországból jött Magyarországba a szent király meglátására. Itt a zoborhegyi apátságban, melynek akkor Fülöp nevű apátja volt, telepedett le és András nevet nyervén, remete életet élt. Sokszor három napig sem evett semmit s a 40 napi böjtöt 40 dióval élte át; a mellett dolgozott s éjjeli nyugalma is inkább kínzásnak, mint pihenésnek volt nevezhető. Midőn meghalt: a derekát övező rézövet egészen húsába, a belekig benyomódva találták, alatta a teste még eleiében elrothadt és új bőr födte be a láncot. Sz. Benedek sz. Andrásnak tanítványa volt. Mesterének halála után remeteként ugyanazon barlangba vonult vissza, míg nem három év múltán a rablók elfogták és megkötözve a vízbe dobták. Testét egy sas egy egész éven át sértetlenül őrizte. Sz. István király (aug. 20.) legendája szerint Géza fejedelemnek, midőn a kereszténység megalapításáról gondolkodnék, kijelenté az Isten, hogy fia fog születni, ki a nagy munkát végbeviendi. Eljött isteni rendelés szerint Adalbert is, ki a — 752 —
