Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
— A8i* meg — a bánat hevesebb kitöréseit kivéve — kész-e az a lélek mindent tenni; megtudja, hogy mit kell a bűnösnek esetleg még előbb megtennie, hogy bocsánatra méltó legyen. Hozzuk csak le az elvont, magas régiókból a bünbeval- lás szükségességét a praktikus életbe és megértjük, hogy mily természetes, tapintatos és méltányos ez az egyházi tan, mely tüzetes gyónást kíván, amikor a bűnös gyónhat, de beéri általánosabb gyónással is, ha máskép nem lehet. Elsimítja a látszólagos következetlenséget; mert szerinte szükséges a gyónás, mivel azt a bírói ítélet természete megkívánja: de másrészt a gyónás az embernek aktusa s azért az erkölcsi lehetőség határait túl nem lépheti, úgy, hogy a bűnös tüzetesen köteles gyónni, amikor teheti s elég, ha csak általánosságban gyónik, amikor máskép nem teheti. A biró pedig, t. i. az a gyóntató látja, hogy ez a nyomorgó ember most megtett mindent, amit tehetett s következőleg érdemesnek Ítéli a föloldo- zásra. Ez lesz az az alávetés a »kulcsok hatalma» alá, melyet a bűnös itt és most eszközölhet; aláveti bűneit, melyeket itt és most alávethet s úgy veti alá, ahogy tőle telik; a többire nézve u. i. a tüzetes alávetésre nézve megmarad a kötelezettség, hogy azt máskor, az akadályok megszűntével eszközölje. Ha pedig a gyóntatónak az ilyen általánosságban végzett gyónás után kételye volna, vájjon igazán érdemes-e a bűnös a feloldozásra, akkor föltételesen oldozza öt fel; amit különben külön megjegyezni szinte fölösleges, mert ezek az Ítéletek, melyek az örök igazságosság előtt is kell, hogy érvényesüljenek. úgyis mindig föltételesek, azon klauzulával vannak u. i. ellátva: ha Isten előtt is úgy van, — ha úgy látunk, amint Isten lát; mert igazságtalan föloldozás, az érdemetlennek föl- oldozása Isten előtt úgyis semmis. így egyeztetjük meg a látszólagos következetlenséget, melynél fogva amikor fizikailag s erkölcsileg kivihető, minden bűn bevallását kívánjuk; máskor meg, ha nem lehet tüzetesen gyónni, általános vallomással beérjük. A tüzetes gyónást rendes körülmények közt követeljük, mert minden egyes bűn bi- róilag bocsáttatik meg s azért természetesen az a biró tudni is-akarja a bűnt ; azonkívül pedig azért sem elég egvikét6 * Hittudományi Folyóirat • 1894
