Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt
Az «Additiones» címében olvasható két distichonra nézve Denis felveti azt a kérdést: váljon azok nem Cuspinianus-tól valók e? Ez a feltevése, úgy hiszem, alapját veszti azon körülménynél fogva, mely előtte ismeretlen maradt, hogy, mint látni fogjuk, ugyanazon vers Ambrosiusnak egy évvel előbb elkészült Diurnálé-ja címlapján is olvasható, s teljesen megegyez ez utóbbi müve előszavának irályával és tartalmával, minél fogva nincs okunk annak szerzőségét más író személyében keresni. Meg kell még jegyeznem, hogy Knauz a szóban levő két imakönyvet a régi hazai szerkönyveknek általa összeállított sorozatába Denis után bevette, a nélkül, hogy azokból valamely példányt látott volna. c) DIURNALE MONASTICUM. la 1. Cím (vörösen nyomva): Diurnale monasticum secundum Rubricam j románam & scdm vi tűm & consuetudi nem monastery beate marie virgis al’s Scotozü viene or- | dinis sci benedicti. Alatta az Additiones címébe is bevett ily kezdetű vers: Quisquis in ethereasat.1 lb—16a 1. a szerző ajánlása, Chelidonius ajánló verse, naptár, a jelentékenyebb európai városok, s ezek között Kassa meridianusainak kimutatása, rímes latin versek, az egyes hónapok, évszakok, véralkatok, holdváltozások és szélirányokról, továbbá: absolutiones nocturnales ad matutinis cum suis benedictionibus, vers a psalterium fölött, tárgymutató s a signaturák registruma; 16b 1. a zenélő Dávidot ábrázoló fametszet; 17a 1. Ferive feda ad primam; 159b 1. az angyali üdvözletét ábrázoló fametszet: l(>Oal. Incipis diurnale; 229b 1. fametszetben sz. Pál, a mint a parton váró Krisztushoz evez; 230a I. Incipit ppum scör: 266b 1. a mindenszenteket ábrázoló fametszet; 267al. Incipit cöe scör. mában a 181—201 év sz. lapokon felsorolvák. Ez alkalomból a folyóirat akkori szerkesztője megjegvzé, hogy a Cursus egy példánya a melki bencések könyvtárában is őriztetik, ahol azonban arra ismételt beható kutatás után sem akadtam. 1 Itt nincs meg az a tolihiba. mely az Additiones címlapjában, az utolsó verssornál a «compos» szoba becsúszott.
