Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt

737

születésű János személyében,1 aki később 1500-ban elnyerte az apáti infulát, és azt 18 évig viselte a monostor szellemi és anyagi hasznára. Ez pedig, midőn saját kolostorában a szerzetesi kötelezettségeknek a rend szabályai értelmében leendő lelkiismeretes teljesítésére ügyelt: hazájában lévő társairól sem feledkezett meg, konventje hozzájárulásával Tolnay Máté pannonhalmi apáttal és konventjével testvéries szövetséget kötött.

A skótok részéről e fölött ünnepélyes alakban, és utódaikat is kötelezöleg kiállított okmány Mátéhoz, mint már közvetlenül a szentszék alatt álló apáthoz van intézve. Abban a kiállítók a confraternitatis consortium megállapítása mellett a pannonhalmiaknak, a bárminemű szellemi egyházi javaikban való egyforma részesülést engedélyezik. Különösen pedig kötelezik magukat, hogy mindenik elhalt sz. mártoni fogadalmárért nemcsak a maguk s más confraternitásaik rítusa és szokásai szerint három lektióból álló agiliát, és halotti misét tartanak, hanem minden egyes felszentelt papjuk külön misét fog olvasni, továbbá mindegyik klerikusuk 50 zsoltárt, mindegyik laikus testvérük pedig 100 miatyánkot és ugyanannyi Ave- Máriát imádkozand. Ezenfelül beigtatják az elhalt nevét saját halottaik naptárába.2

Eme viszonyokból kifolyólag Ambrosius, kire ugyancsak 1509-ben társai bizalma a perjeli tisztet ruházta, prülatusának hosszú kormányzása alatt több liturgikus müvet adott ki olykép szerkesztve, hogy azok a magyarországi bencések használatára is alkalmasak legyenek.

Nevezetesen 1518-ban kinyomatott egy Cursus beatae Mariae virginis-t, mely a munka címe szerint úgy saját monostora, mint az Ausztriában és Magyarországban létező többi bencés monostorok szokásainak megfelel. Ehhez az ájtatos

1 Azon rendtagok fenmaradt névsorában, kik 1485-ben Gallust apáttá választották, a körmöci születésű János is előfordul, ellenben Ambrosius nevével nem találkozunk, kinek tehát akkor még noviciusnak kellett lenni.

s Ezen okirat egykorú másolata a bécsi skótok levéltárában van. (Serin. 23. N. 13.)

*Hittudományi Folyóirat» 1894.

47