Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt

725

sában kifejtett erélye, vallásossága és tudományos műveltsége az áldozatkészen elvállalt tisztre kiválóan hivatottá tévé.

Hozzájárult még, hogy ausztriai születésű volt, azelőtt a bécsi egyetemen több éven át tanári és rektori minőségben működött, s ekként a helyi viszonyokat is ismerte.

A gazdag és előkelő melki monostor reformatióját maga Matzen mint visitator. 1418-tól kezdve pedig mint megválasztott apát Rosenheim Péter priorjának támogatása mellett eszközölte. Behozta a szerzetesi élet legapróbb részleteire kiterjedő s a fenforgó viszonyokhoz mérten átalakított subjacói statútumot, szabályozta az egyházi szertartásokat és meghonosított ezeknek megfelelő ritualis és liturgikus könyveket.

Alatta a melki kolostor Ausztria tudós köreinek találkozóul szolgált és általán oly központtá vált, amelyből számos más társház reformatiója kiindult. A rendtagok a világ minden részéből fölkeresték e kolostort, hogy ott személyesen megismerjék az új szabályokat és aztán azokat átültessék saját hazájukba. Az ily vendégek száma 12 év alatt 120-ra rúgott. Közöttük több magyar hazánkfia is volt az egri és Csanádi egyházmegyéből, Pannonhalmáról és Erdélyből.

Egyébként ez intézmény utóbb sem szűnt meg és koronkint azontúl hazánkból többen keresték fel a minta-kolostort, sőt abba állandóan beléptek. így például 1460 körül ott tartózkodtak Megyesi János mint prior, továbbá egy szintén erdélyi születésű Mihály mint rendtag, s magyarországi Simon, ki visszatérte után apáttá választatott.

Idővel a reformált melki monostor új szabályait, s különösen azokat, melyek az egyházi szertartásokra vonatkoztak, mind több bencés kolostor fogadta el. Az ilyen kolostorok magukat a «melki congregatio vagy unio» tagjainak nevezték, jóllehet egymástól egészen függetlenek maradtak, és közöttük más kapocs nem létezett, mint observantiájuk egyöntetűsége.1

Az ezen irányú korlátolt egyesülési törekvéseket megvi1 Keiblinger: Geschichte des Benedictiner-Stiftes Melk 482—500. s 640.1. — Nicolaus de Maizennek a bécsi egyetemnél való alkalmazására nézve: Aschbach, Geschichte der Wiener Universität 1. 618. 1. s az otl idézett helyek.