Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
ma és minden időben» (Zsid. XIII. 8.) azaz elvei, tanai változatlanok s azokon változtatni nem szabad azon letéteményesnek sem, akire azokat bizta. különben lehet Luther, Kálvin stb. egyháza, de nem Krisztus egyháza. Avagy talán Jézus nem alapított tökéletes vallási syste- mát? talán az egyház tökéletesedhetik idöfolytán a korszellem behatása alatt? Ezt Jézusról, mint Istenről föl nem tételezhetjük, mert ezt állítva Jézust istenségétől fosztjuk meg, amelyben az egyház hitt mindig, hinni fog. hinnie kell, mert e körül fordul meg authenticitása. istensége. Különben bizonyítja ezt maga isteni Üdvözítőnk is: «Mindent, amit hallottam Atyámtól, megjelentettem nektek» (sz. Ján. XV. R. 15. V.) és ismét: «A vigasztaló sz. Délek pedig, akit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amiket nektek mondottam» (sz. János XIV. R. 20. V.). Az egyház tehát, ahol dogmáról van szó, nem alkalmaz- kodhatik, de nincs is szüksége az alkalmazkodásra. Erről tanúskodik Krisztus és az apostolok is tetteikkel. Krisztus Urunk minden tekintet nélkül a sadduceusi felfuval- kodott felvilágosodottságra, tanította a lélek halhatatlanságát, az angyalok létét, a jövendő érdem szerinti Ítéletet, bár köz^ tudomású dolog volt ezek ellenirányú törekvése; lépten-nyomon ostorozza a farizeusok hypokrizisét, bár előre látta a farizeusok ármányát, cselszövényét, ítéletét, a kereszthalált; dacára a nép közt uralgó előítéletnek, amely azt hitte balgatagul, hogy földi nagy birodalmat fog alapítani a Messiás, fennen hangoztaIja: «Az én országom, a Messiás országa, nem a földről való». Ugyanezt bizonyítja az apostolok cselekvési módja is ; a világi hatóság minden fenyítéke, börtönzése dacára e tiszta, megmásíthatatlan evangéliumot hirdetni meg nem szűntek; minden fenyegetésre feleletük e néhány szó volt: «Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek». S hogy mily nagy mérvben meg voltak győződve arról, miszerint az egyháznak hit — dogma — dolgában alkalmazkodnia lehetetlen, tanúskodik erről sz. Pál a galatákhoz irt levelében, midőn, megkorholván a galatákat ingadozásukért, ezeket mondja: «De ha szintén mi vagy az angyal mennyből hirdetne is nektek
