Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
709 egyház ellenségét akkor, midőn isteni mestere így imádkozik: «Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek» ; vagy talán a merev oppozició; nem engedés körömszakadtáig, soha semmiben ? Teheti-e ezt az egyház, midőn alapítója, példányképe nem érintkezett az idegen nemzetiségüekkel, nehogy a zsidók, akik azon balhiedelemben ringatták magokat, hogy a Messiás egyedül az ö boldogításukra jött e földre, elidegedjenek tőle ? teheti-e ezt az egyház, midőn egyik gyámoszlopa, sz. Pál így kiált föl: «si caro scandalisat fratrem, non manducabo carnem in aeternum, ne scandalisetur frater meus.» «Ha a hús megbotránkoztatja atyámfiát, nem eszem sohasem húst, nehogy megbotránkozzék atyámba». Míg azonban egyrészről az egyház nem viselkedik megvetéssel a korszellem képviselői iránt, s nem szabad velők szemben minden dolgot illetőleg merev ellentállást elfoglalnia, addig másrészről — mint egyedüli út az üdvösségre -— nem engedhet egy talpalatnyit sem olyan dolgokban, amelyeknek könnyelmű elhanyagolása folytán, az emberiség örök boldogságától üttetnék el; nem engedhet még akkor sem, ha újra és újra felújítják Kölcsey eme szavait: «Az egyház és az ellentábor között az a különbség van, amely a sötétség és világosság között létezik.» Nézzük ezek után az egyház hármas hivatalát a rossz korszellemmel való relációjában. Az egyház az emberiség tanítója; az örök, üdvözítő igazságok tárházát kell kinyitnia az emberiség előtt a világ végeig- len. A tanítónak, ha eredménynyel, haszonnal akar működni, ha fáradtságának gyümölcsét látni akarja, figyelembe kell vennie tanítványai szellemét, műveltségi fokát s ezekhez mérten kell megválasztania szavait, kifejezéseit. Amint tehát hibázott dolog volna részéről a hideg, fensöbb okoskodáshoz szokott filozófus előtt köznapi, gyermekes stílusban beszélni, ép oly ballépés lenne műveletlen emberek előtt elvont, bölcseleti, magasröptű kifejezéseket használni: az kinevetné, ez meg nem értené. Mindkét esetben haszontalan munkát végezne. Az egyház is tehát mint tanító kell. hogy tekintetbe vegye a korszellemet, s tanait — lényegükből nem engedve semmit —
