Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Svertsits Domonkos: Az egyház és a korszellem
704 felvilágosodottsága megvetéssel halad el mellette s azt hirdeti, hogy nincs joga létezni. Európát melyet az egyház neveltetett s amely műveltségét nem mástól, hanem egyedül tőle nyerte: (iái mégis a kimondhatatlanul hálátlan gyermekek módjára uralkodó mámorukban ajtót mutatnak a gondos öreg anyának s szégyenük magokat gyermekének nevezni.» Nagyon figyelemre és megszívlelésre méltó állapot ez, amely ép nagyfontosságánál fogva foglalkoztatta, foglalkoztatja és foglalkoztatni fogja a legnagyobb úgy egyházi, mind világi emléket mindaddig, míg a kath. egyház üdvös tanai általános keletűek nem lesznek, míg az ellene szórt átkok, gyalázkodások és piszkolódások zápora meg nem szűnik. Az egyház ellenei haragjának u. i. valami okának kell lennie; s ez az ok vagy az egyházban van. vagy elleneiben; más lehetőséget nem gondolhatunk. Ha az ok az egyházban volna, akkor alapos, jogosult volna haragjok. s ezért neveztük e kérdést fontosnak. Az ellentábor csakugyan a kath. egyházban látja az okot, t. i. az egyháznak maradiságát, szigorú dogmatismusát veti szemére, vagyis azt, hogy nem mindenben alkalmazkodik a korszellemhez s így állítólagos felvilágosodottságának útjában áll. Okadatolt-e a felvilágosodott hitetlenség e szemrehányása? azaz : az egyháznak a korszellem ellenében elfoglalt álláspontja sötét, büszke makacsságból származik-e ? még jobban : alkalmaz- kodhatik-e az egyház a korszellemhez mindenben, vagy nem? E tétel megvitatását teszszük jelen értekezésünk tárgyává. Hogy kitűzött czélunkat annál könnyebben, s erőnknek megfelelőbben elérhessük, jónak láttuk két pontra osztani tel értekezésünket: az elsőben szólván nagyon röviden. a) a korszellemről általában s a másodikban tárgyalván a kérdést: ß) alkalmazkodhatik-e az egyház a korszellemhez és menynyiben ? I. Mi a korszellem? «A korszellem egy az időtől nemzett s az emberektől tudva nem tudva fölvett elv, amely minden
