Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Pompéry Aurél: A Corpus Juris Canonici és a babona

702

inquisitorokat1 a boszorkányok és más bűbájosok felett való bíráskodással s azok megbüntetésével megbízza.

S ezzel végeztünk. Sikerült talán bebizonyítanunk, hogy az egyház nem érdemli meg azt a vádat, mintha ö a babonát terjesztette volna.

Még csak azt jegyezzük meg, hogy későbben, a XVI. században, mikor a boszorkányok ügyét ismét a világi hatóságok vették kezökbe, kezdődtek meg csak az igazi boszorkányhajszák. Most már nem az igazi hit érdeke, a babona kiirtása volt a zsinórmérték, hanem inkább a boszorkányüldözök hiszékenysége, babonássága. Sokan szenvedtek ártatlanul halált. Az első, ki ez ellen felszólalt, egy német jezsuita volt: Spee Frigyes, ki 1631-ben kiadott «Cautio criminalis»-ával előidézte a boszorkány üldözések lassankénti beszüntetését.

Be is szüntethették azokat, mert a boszorkányok is kihaltak. A kor hidegebb, prózaibb lett, az bűneiben is. Mig azelőtt a gonoszság is mystikus lepelbe óhajtott öltözni s kereste valamely az ember felett álló hatalomnak pártfogását, ezután beérte a földdel s feltalálta itt mindazt, mi neki tápot nyújtott, mi öt kielégítette.

Kalocsa. Db. Pompéry Aurél.