Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Pompéry Aurél: A Corpus Juris Canonici és a babona
697 szükség, a baj fokozódó elharapódzása által kényszerítve vették ez ügyet kezükbe. A XIII. században folytak már a világi hatóságok előtt boszorkányperek, melyekben a tortúrát is alkalmazták. A párisi theologiai fakultás sokat foglalkozott a bübájosság, a varázslás kérdésével s számos ezt illető véleményt, Ítéletet hozott. A XIV. századbeli hires jogász, Bartolo a boszorkányok elégetését indítványozta stb. (Lásd Hergenröther, Handb. der alig. K. G. B. II. 829.) A világi törvények a boszorkányokra a vagyonvesztést és a tűz által való halált mondták ki. V. Károly császár «Magiam» bekezdésü Constitutiojábanamások kárára babonát űzőket elégettetésre, azokat, kik ezt nem mások kárára teszik, börtönre vagy halálra Ítéli (Lásd Reif- fenstuel. Ad Lib. V. Decret. tit. XXI.) A pápák közül VIII. Ince (14-84—1492) és III. Sándor (1492—1503) voltak az elsők, kik a boszorkányok ügyét az egyházi törvényszékek alá tartozónak jelentették ki, habár előttük IV. Sixtus (1471—84) is tett már erre nézve némi lépéseket. Alább látni fogjuk, hogy erre sok okuk volt. Semmi esetre sem tették ezt azonban alaptalan babonás gyanú alapján. Nekik számolniok kellett a tényekkel. S abban nagyon is igazuk volt, hogy ha már léteztek boszorkányok, ezek bűnei felett az Ítélés első sorban az egyházi hatóságokat illeti. Mert a boszorkányság főleg hitbeli tévelyeknek köszönhette létezését s hitdolgokban Ítélni az egyház feladata. Ök tehát csak azt, mit eddig más, a világi hatóságok gyakoroltak, utasították az egyháziak körébe. Boszorkányperek már voltak addig is, ök csak azt akarták, hogy ezután az egyház ítéljen azokban. S tekintve, hogy a boszorkányok üzelmei mind nagyobb hullámokat vertek, hogy ezzel arányban a nép körében az izgatotlság folyton nőtt, ideje is volt, hogy az egyház intézkedjék. Szükséges volt, hogy az egyház is erélyesen föllépjen e baj kiirtására s hogy ö is meg tegye a magáét akkor, mikor nemcsak anyagi, de lelki károkról is szó volt. S végre is az egyházi bírák, az inquisitorok, kik theologusok is voltak, legkönnyebben s legalaposabban kikutathatták az ügy
