Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata

burkából előlépjen, — azt az értelmet, melyet a régi s azóía meleget folyton sugárzó hit közvetetlenül megragadott, s melynek az Egyház életében vonzalmas, megindító kifejezést adott. A régi egyház élete nemcsak érvül szolgál arra, hogy mit tanít, mit nem tanít a hit; — hanem inkább fáklya, melyet az írás fölé tartunk, hogy a szokásosságtól elzsibbadt szemet tétlenségéből felriaszszuk.

Az olvasó ez okból is, midőn a gyónás isteni intézményéről, e megdöbbentő, fönséges gyakorlatról szólok, szívesen kisér el az ösegyház templomaiba; azok a jelenetek, azok a képek, melyek ott feltárulnak, eloszlatják az ellenkezést, melyet a rationalismushoz hajló korok fia a gyónással szemben el nem titkolhat; azonkívül pedig életet lehelnek az elvontabb bizonyítás szárazságába.

Lépjünk be a nikomédiai vagy a kárthágói község templomába. A templom apsisában van a püspöki szék, amelyen helyt foglal a község feje, pásztora, a keresztények minden ügyének elbírálója, a püspök. Minden városban van püspök; ennél fordul meg a keresztények lelki-testi, örök s ideiglenes ügye-baja. Minden vasárnap összegyülekeznek a hívek, ez a «synaxis» ; e gyülekezetekre ki van öntve a Szentlélek minden ereje ; minden itt történik: áldozat, penitencia, megrovás, intés, tanítás, kérés, vigasz, bíráskodás, kibékülés, szóval itt gyó- gyíttatnak a község s a lelkek összes sérelmei.

Aki közülünk e templomba belépne, meglehet, nem mindenen épülne ; a formalitások még nem szilárdultak meg, s következőleg a változatosság s a szabadság nagyobb volt. A hívek előadják bajaikat, testvéreik hibáit bejelentik, orvoslást keresnek megháborodásaikban ; — előterjesztik pőréikét, kiengesztelődnek. Bűnbánók jelentkeznek s mások, akik nem jelentkeznek, bejelentetnek; tanúk állnak elő, kik rábizonyítják, hogy az illető ezt meg azt tette, s ez esetben keményebb penitencia vettetik ki rá. Vannak, kik maguk kérik a peniten- ciát s mindjárt a helyszínén zsákba öltöznek, s vezeklő övvel kötik körül derekukat. Ez az, ami minket most kiválóbban érdekel; az egyház a bünbevallásnak, az ítéletnek, az elégtételnek volt színhelye. A bűnösök javarészben a püspökhöz- 62 —