Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
kutatások sem vezettek sikerre. S midőn az ész e folytonos kudarcot átélni kénytelen, midőn tapasztalja, hogy önmagától tiszta szemhatárt teremteni, mindent tökéletes világossággal bebizonyítani nem képes, rájön arra az igazságra, hogy annak a legfőbb Lénynek, kit minden gondolkodó megismer, szükségképen segítségére kell lennie az embernek a religió kérdéseinek megértésében. Kell lenni kinyilatkoztatásnak; létezik szükségképen egy olyan vallás, amely ész és kinyilatkoztatáson nyugszik. Az észnek a kinyilatkoztatott vallás körül első és legfőbb szerepe: ez igazság megismerésében áll. 11a a filozófia itt tévedett, halomra dől az egész vallási rendszer. Ha Cicero, miután «De natura deorum» cimü müvében (1, 16.) össze- gyüjté az összes eddigi lángelmék nézeteit, hamisan hozta le a következtetést, hogy «mindez inkább látszik álomképnek, mint tudós búvárlat eredményének», vagyis az ész nem képes eljutni magától Isten és a többi vallási eszmék tökéletes ismeretére, akkor minden igazság, amelynél a kinyilatkoztatásnak szerepe van, varázsütésre megsemmisül. Ha a sok meggyőző érv, amelyet Banald, Ventura, de legfökép Hettinger (A kereszténység védelme II.) a kinyilatkoztatás szükségessége mellett fölhoztak s amelyekre célunk szem elöl tévesztése nélkül nem térhetünk ki, mind tévedés s a filozófia baklövése, akkor a természetfölötti világ azonnal elveszti jellegét, hiszen nem lehet az természetfölötti, amiben az okoskodás, ha erőfeszítéssel is, de puszta discursiv módon tökéletesen eligazodni képes. Azonban Cicero ajkáról az egész bölcselkedö világ ítélete hangzott, midőn mondá: «ezeket akartam elmondani az istenek lényegéről, nem hogy létezésüket kétségbevonjam, hanem csak hogy megismerjétek, mennyi homályt és nehézséget okoz e kérdés tanulmányozása. (Insc. III. 12.). Az észnek be kell ismernie, hogy valahonnan jövő segítség nélkül igaz, tökéletes vallási ismerete nem lehet, — «vallási eszméinek tökéletes megvalósítása erkölcsi lehetetlenség (Heti. u. o. 49.). Az ész e megismert igazságnál nem állapodhatik meg. Sorba veszi a vallási szektákat, keresve, hol találja fel a valódi s nem költött fensöbb segélyt, a kinyilatkoztatást. Kutatni kezd olyan jelek után, melyeknek segélyével a legtökéletesebb