Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
657-dani, hogy valami elem az, vagy elemekből van összetéve, miként némely régi bölcselők vélekedtek. Szintoly kevéssé mondhatni, hogy per accidens romlandó, ha csak azt nem akarjuk állítani, hogy nem bír ön-léttel, hanem csak mással létezik, miként ez az anyagi alakoknál történik, melyek ép azért, mivel anyagiak, nem bírnak tulajdonkép ön-léttel, hanem összetételeikben léteznek, melyeknek részeik s azért az összetett állományok megromlása magával hozza alakjaik közvetett romlását vagy elpusztulását. De nem mondható ugyanaz az eszes lélekröl, mert oly dolog, mely nem bír ön-léttel, nem is működhetik önmagától; az eszes léleknek pedig van oly működése, melyet minden testi szerv közvetítése nélkül végez, t. i. az értési cselekvés.» Egy másik érvet a lélek tökéletesülési módjából alkot: «Minden lény saját lényegének módja szerint tökéletesül s így valamely dolog tökéletesbülési módja természetének minőségére enged következtetni. Az értelem nem érzéki mozgás, hanem inkább a mozgástól elkülönzés által tökéletesül; mert azt látjuk, hogy lelkünk a testi változásokat és szenvedélyeket kizárva, a tudomány és okosság által tökéletesül. Az értelmes állomány tulajdonképi létezési módja tehát a mozgáson s következéskép az időn fölül emelkedés; ellenben bármily romlandó dolog léte mozgásnak és időnek van alávetve; s eszerint lehetetlen, hogy az értelmes állomány romlandó legyen.» E bizonyítékát tovább az eszes lélekre alkalmazva, még inkább kifejti gondolatát a következő szavakban: «Semmi dolog nem romlik meg azáltal, amiben tökéletessége áll; mert a romlásra s tökéletességre irányzott kettős változás egymással ellentétes. Nos hát, az emberi lélek tökéletessége a testtől való bizonyos elvontságban áll; mert a lélek a tudomány és az erény által tökéletesül, s mert a tökéletesség, mely abban; a tudomány folytán előáll, annál nagyobb, minél szellemibb s az anyagnál fölebb való dolgokra vonatkozik a tudomány: .s viszont a tökéletesség, melyet az erény eredményez, főleg abban áll, hogy az ember ne engedje a testi szenvedélyek ösztönzéseinek, hanem hogy fékezze és mérsékelje azokat az •ész által s az észszel egyezöleg. A lélek romlása tehát nem 42 • Hittudományi Folyóirat» 1894.
