Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
eldöntés után is ragaszkodnék véleményéhez, mert katholikus létére nem hinné a Krisztus által alapított csalatkozhatatlanságot. Nem következetlenek azért azon katholikus püspökök, akik amíg vita tárgyát képezte az igazság, ellenkeztek, de a döntés után az igazságot védték. Az a katholikus következetesség, hogy inkább kell hinni a Szendéteknek, mint saját bölcsesé- gének. Ámbár tehát lehetséges, hogy az előbb egy bizonyos fogalom alatt már tüzetesen megmagyarázott s elhatározott hitágazat szemben bizonyos tévelylyel, például a személyek különbsége Istenben a szabelliánusok ellen, Krisztusban a személy egysége a nesztoriánusokkal szemben azután más fogalom alatt tüzetesen közvetlenül magyaráztatik s határoz- tatik el, más talán az előbbivel ellenkező tévely ellen, például a három személyben a lényeg egysége az ariánok ellen, a a természetnek különbsége Krisztusban a monophysiták ellen; de soha sem lehetséges az, hogy az előbbi fogalom ne maradjon minden időre, ne legyen csalatkozhatatlanul igaz és olyatén az Istentől kinyilatkoztatott igazság, melyet hinnünk kell, hogy például miután el lett határozva, hogy Krisztusban egy személy van és az isteni, és hogy az ember Krisztus nem más külön személy, mint az Isten Krisztus: azért a valamikor bekövetkező időben igaz nem lehet, hogy más személy legyen az Isten Ige, és más külön személy az ember Isten, bármikép értsék is az egymással egyesített személyeket. Mert az Isten szava örökre megmarad.1 II. Az elhatározás után nem szabad, hogy az emberi tudomány a hitágazat értelmét az ö saját észbeli fogalmához mérje s alkalmazza, hanem ellenkezőleg: a határozatban előadott értelem legyen a tudomány zsinórmértéke; a tudomány kötelessége itt az, hogy törekedjék a hitágazatot az elhatározott alakban minél jobban érteni, felhasználva ha szükséges az elhatározott igazság megértésére a bölcseleti fogalmakat is, például a személy és állag, vagy természet fogalmát a Szentháromságról s megtestesülésről elhatározott dogma érté1 Sz. Athanáz Epist. ad Afr. n. 2.
