Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

<iák csúfolódva még akkor se jöttök be ide. Milyen erős vár lehetett ez a Sión !

De Sión várának is volt achillessarka és «Dávid be-ecé Sión várát» (Kir. II. 5, 7.; Par. I. 11, 5.).

Joób volt az ostrom hőse (Par. I. 11, 6.). ki elnyere a fényes jutalmat, melyet Dávid Ígért «annak, ki megveri a jebuzeusokat és eléri a padlások csatornáit» (Kir. II. 5. 8). Már most, hogy mit értsünk a «padlások csatornái» alatt, melyet a Vulgata «domatum fistulas»-al fordít — az nehéz kérdés.1

A legvalószínűbbnek tartjuk Schick magyarázatát, mely i szerint e szó egy esővíz s mocsok levezetésére szolgáló csatorna meredek helyen levő nyilasát jelenti, melyen Joób és emberei hősies vakmerőséggel éjjel keresztül mászva, módot találtak a kaput belülről megnyitni (ZDPV. XVI. 245. 1.).

I 1 A héber szövegben egyszerűen n'm áll. E szó — mely még a

{ (héb.) 42. zsoltár 8-ik versében fordul elő —tulajdonképen vízcsatornát, vízszakadást jelent, de hogy e helyen hogy értsük, arról ahány fej, annyi vélemény. Weiss (David u. seine Zeit, Münster, 1880. 154.1.) az araméi -val (— csatorna) hozza összefüggésbe és a várat körülvevő árkot

érti alatta, melybe Jóáb belevetette volna magát (ez esetben hifii

alakban van). Ewald (Gesch. d. Volkes Israel. Göttingen, 1852. III. 167.1.) is körülbelül így értelmezi ; Altén báró (ZDPV. III. 122. 1.) a Türopöon- völgyet ért alatta, melyet Dávid gúnyosan (?) nevezett volna vízcsatornának ; Keil (Commentar, 230. 1.) a 42. zsoltárra való tekintettel «víz- zuhatag»-nak fordítja, melyet Siloahval igyekszik összeköttetésbe hozni. Ha megtartjuk eredeti szótári jelentését: vízcsatorna, vízvezeték, mint Caspari (Theol. Studien u. Kritiken. Gotha, 1864. 327. 1.), a Tárkányi- féle bibliafordítás és mások teszik, úgy a zsidók Jóáb vezérlete alatt , valami vízvezetéki csatornán jutottak be a városba, és e körülmény J újabb bizonyítékot képezne Sión várának általunk védett helyzetére vonatkozólag, mert Jeruzsálem régi csatornamüvei csaknem kizárólag a keleti hegyoldalon voltak, amit különben a Máriaforrás ottléte meg is magyaráz. Egészben véve bizonyos, hogy a szöveg e helyen (Kir. II. 5, 6—9.) feltűnően lapidáris és száraz egymás mellé helyezése a szinle bosszantóan rövid adatoknak s aligha nagyon túlhajtott Budde (Die Bücher Richter u. Sámuel, 242. 1.) állítása, mely szerint «a Jeruzsálem elfoglalásáról szóló tudósítás mindenesetre helyes és azon időből szár- j mazik, de az érthetetlenségig van elrontva s glosszákkal vegyítve..»