Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Gerely József: Sión

608

századdal — megtelepült zsidókat kell tehát Manetho (Jós. contr. Apion. I., 14.. 15.) «jeruzsálemi pásztorai» és az ékíratok Ja-u-du 1 (Jehudah) neve alatt értenünk. Hogy a dolog mindeddig ily tisztán nem állott, annak fökép a jlerék egyiptomi történetíró, Manetho, volt az oka, ki a zsidókat a szövetséges hükszoszokkal folyton összezavarva, az események, világos, érthető képét adni képtelen volt.

Mindez a kérdés könnyebb érthetősége kedvéért lett felhozva s most térünk csak az el-amarnai lelet adataira.

Az új dinasztia mindjobban erősödött; hatodik tagja,

III. Tutmesz, Megiddónál legyőzte az egyesült kánaáni népeket 2 s őket vazallusaivá tette, egyiptomi őrségeket hagyván hátra Dél-Palesztina erősebb városaiban — köztük Jeruzsálemben is — kormányzók felügyelete alatt. Ilyen kormányzó volt Jeruzsálem városában Abdi Kheba.

A palesztinai héberek (habiri)3 azonban később (a XVIII. század utolsó éveiben) vérszemet kapva a szíriai hükszoszok (hatti) sikerein, szintén fellázadtak az egyiptomi uralom ellen és sorra foglalták a városokat, legyilkolván bennük a fáraóhoz hü kormányzókat. Abdi Kheba érezte, hogy csakhamar Jeruzsálemre s ö reá kerül a sor, s ezért ecsetelve az állapotokat, alázattal könyörög IV. Amenofiszhez segélyért. Ez a teli el- amarani feliratok eredete.

Abdi Kheba «Jeruzsálem (asszír nyelven : Urusalim) fejedelmének» nevezi magát a levélben s többek közt felemlíti, hogy a Fáraó kegyelméből lépett «atyáinak palotájába».

Az el-amarnai iratokból tehát4 kitűnik, hogy Jeruzsálem 1

1 Delattre e szót legújabban (La science catholique, Janvier, 1893) másként magyarázza ; szerinte sabe jaudu nem «zsidó katonák», hanem «a katonák bizonyították.»

1 Hogy e népek között héberek is voltak, bizonyítja Tutmesz győzelmi felirata is (a karnaki templom falán), melyben a legyőzött törzsek sorában Ja-Ajá-aal és Jo-sep-aal nevekkel találkozunk.

8 Újabban sokan tagadják e név vonatkozását is a zsidókra. — Lásd: C. R. Conder, Quart. Statements, 1891. 72. és 251, 11.; A J. Delattre S. J., Les lettres de Tel el-Amarna et la Bible (La science cath. 1893.).

1 E nevezetes lelet jelentőségére és egyéb értesítésére nézve 1. de Mow fentebb említett értekezésén kívül: H. Winkler, Der Thontafel-