Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Bita Dezső: A keresztény hitöszeg fejlődése
52 egyúttal nem zárja ki azt sem, hogy a kinyilatkoztatásban eddig nem egészen világosan, hanem csak általánosságban foglalt igazságokat a tanító egyház nagyobb világosságba helyezze, a megértésök fölött támadt vitákat eldöntse, tüzetesen meghatározza, s így azokra új teljes fényt derítve, a benne működő Szentlélek által az egész egyháznak tudtára adja, ezt nevezi sz. Tamás a hit nyilvánításának.1 Ép azért ez az isteni segély nem zárja ki az egyháztanító közegeinek tevékenységét sem, sőt természeti tehetségeiket az igazság fölismerhe- tésére kell használniok, még pedig az egyházban isteni törvényként fönálló hitszabály útmutatása szerint úgy, hogy midőn tanítanak, vagy a hitigazságok körül támadt viták alkalmával arról, hogy mi az igazság, dönteni akarnak, kötelesek az igazság ismeretére vezető minden alkalmas eszközt megragadni; szóval a kutatás, szorgalmas tanulmányozás, emberi elem nemcsak nincs kizárva, hanem inkább fel van tételezve. E tekintetben megkülönböztethető többfélé körülmény s alkalom, amely okot szolgáltat a hitágazatok magyarázatára, világosabb előadására, szorosabb meghatározására. Megemlítendő még külön a határozat előkészítése s befejezése. I. A szentatyák figyelmeztetése szerint igen gyakran külső alkalmat szolgáltatnak a támadt viszálykodások, tévelyek, s eretnekségek. A hitletétemény megőrzése ugyanis szükségessé teszi a kinyilatkoztatott tanítás védelmét, amiből azután önként következik a hitágazatok magyarázata, szorosabb meghatározása s.állandóbb hirdetése. «Sok elrejtve volt, úgymond Sz. Ágoston, a Szentírásban és amidőn az eretnekek elvágattak, az egyházat kérdéseikkel zaklatták; föltárultak, amik elrejtve voltak és megértetett Isten akaratja.»2 Ismét: «Midőn az eretnekek ravasz nyugtalansága zaklatja az egyházat, az a kath. hithez tartozó igazságokat azok ellenében megvédendő, azokat szorgosabban vizsgálja, világosabban magyarázza s állandóbban hirdeti, és az ellenség által fölvetett kérdés alkalmatosság a tanulásra.»3 1 S. 2- 2. q. 1. a. 7. ad. 3. 2 In Psalm. 54 n. 22. Do Dono persev. c. 20. n. 53. 8 De Civ. Dei L. XVI. c. 2. n. 1.
