Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
572 anyagkezelés, 2. az alaktan nem ismerése és végül 3. az elméleti képzettség hiányossága. 1. Az egyházi beszédek állandó és legfőbb tárgyait képezik: a) a katholikus dogma, b) az erkölcstan törvényei; ezenfelül kötelessége minden egyházi szónoknak beszédeiben nagy súlyt helyezni ej saját kora embereinek leggyakoribb, legszokásosabb bűneinek kiirtására és d) a leginkább elhanyagolt erények és keresztény kötelességek megkedveltetésére és ajánlására. a) Az egyházi beszédnek a dogmák köréből választott tárgyai kiválólag alkalmasak az egész ember foglalkoztatására — ez pedig az egyházi beszéd egyik főcélja —, a keresztény hitigazságok felöl való mély meggyőződés megszerzésére és a valódi, az egész embert s annak minden ténykedését átható vallásos buzgóság előidézésére, fokozására. Dogmatikai igazságok ismertetésére helyezte Jézus tanításaiban a legfőbb súlyt: «Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust».1 Ezen parancsot követték az apostolok, midőn így szóltak: «Mi pedig a felfeszített Krisztust prédikáljuk».2 E parancsot, e példát követte az egyház, midőn megszabta, hogy némely bitigazságok tudása az üdvösség elnyerésére nézve elkerülhetetlenül szükséges (necessitate medii), másokat tudni és ismerni pedig legszentebb keresztény kötelesség (necessitate praecepti). A keresztény erkölcs és keresztény élet pedig nem egyéb, mint ezen nagy hitigazságok folyománya; nem honosulhat meg az emberek között a keresztény erkölcs — hiába prédikálja ezt bárki, — ha a hitigazságok legmélyebb vallásos meggyőződéssé nem válnak. Már most hogyan honosulhat meg a magyar nép között a keresztény jó erkölcs, ha dogmatikus egyházi beszédek alig képezik beszédeinknek öt százalékát? Hol fog tudomást szerezni jó népünk az üdvösségre szükséges hitigazságokról, ha ezek felöl egyházi beszédeinkben mit sem hall? Mikép fogja megőrizni hitét, a melyben született, ha a hitigazságok felöl oktatásban senki sem részesíti? 1 Ján. 17. 3. — 2 I. Korint. 1 23.
